Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1996 (2. évfolyam)
1996 / 1. szám - MAGYAR KÜLPOLITIKA - Molnár Gusztáv: Fordulópont a magyar külpolitikában
Molnár Gusztáv Ezt azonban csak akkor teheti meg, vagyis az ortodox Kelet-Európa és a muzulmán világ felé csak akkor fogja tudni világosan és biztonságosan kijelölni határait, ha a peremvidékek fő konfliktusgócait felszámolja, és ezzel a Nyugat és Ázsia között elterülő úgynevezett köztes nagytérségek kisebb-nagyobb államait és régióit a saját befolyási övezete részeivé teszi, vagy legalábbis megakadályozza, hogy valamely túlságosan megerősödő regionális hatalom befolyása alá kerüljenek. A balkáni és a közel-keleti béke megteremtésével, valamint a Kelet-Közép-Euró- páig (és nem tovább) kiterjedő NATO-bővítéssel kialakul az az új hatalmi konfiguráció, amelyben Nyugat-Európa végleg elveszíti önálló katonai és diplomáciai szerepét, az orosz hátoszág pedig bevehetetlen birodalmi magból egyszerű ütközőövezetté válik a két dinamikus és expanzív civilizációs központ, az Egyesült Államok és Kelet-Ázsia között (a Földközi-tenger térségétől Sinkiangig húzódó muzulmán sávval együtt.) Franciaország, Oroszország, Irak és Irán, néhány más közepes erejű országgal együtt, természetesen lázadoznak ez ellen a méltatlan sors ellen, próbálnának is egymással összefogni, de a lényegen már nemigen tudnak változtatni. A daytoni egyezmény eddigi legérdekesebb következménye az volt, hogy a megállapodást követő Biztonsági Tanács-i szavazáson vétózni akaró Oroszországot Szerbia beszélte rá, hogy ne álljon a kibontakozás útjába. A balkáni Pax Americana igazi értelme és célja az orosz befolyás visszaszorítása volt, és ezt a célját maradéktalanul el is érte. Oroszország vagy elfogadja Amerika felsőbbségét, és akkor megőrizheti - korlátozott - jelenlétét a Balkánon, vagy duzzogva, netán bosszút forralva visszavonul. Ezzel végre a NATO-bővítés is a megfelelő megvilágításba kerül.9 A délszláv fejlemények alapján hirtelen más lett az akusztikája annak az állandó ismételgetés miatt a magyar médiában is már-már tartalmatanná vált megállapításnak, hogy a bővítést, ha lehet, Oroszország egyetértésével, de ha ennek feltételei nem adottak, akkor Oroszország ellenére fogják végrehajtani. Magyarország, csendes külpolitikai szendergéséből felébredve, egyszerre kénytelen tudatosítani a NATO-tagság komolyságát, és egyben azt a sokaknak kellemetlen tényt, hogy a csatlakozás mindenekelőtt katonai, nem pedig morálfilozófiai kérdés. Attól a pillanattól kezve, hogy 1995 augusztusában az Egyesült Államok úgy döntött, hogy beavatkozik a Balkánon, Magyarország geopolitikai szerepe nyilvánvalóan felértékelődött. A NATO-nak, mindenekelőtt az Egyesült Államoknak, szüksége van Magyarországra mint stratégiai hídfőállásra Délkelet-Európa felé, és ez elegendő ok arra, hogy a NATO-tagság perspektíváját végre komolyan véve az Atlanti Szövetséghez való csatlakozásunk kérdését első számú külpolitikai prioritássá tegyük. Nem szabad visszariadni annak nyílt kimondásától, hogy ez most az ország és az egész magyarság jövője szempontjából a legfontosabb kérdés, és mint ilyen, meghatározza mind a szomszédainkhoz, mind pedig a határon túli magyarokhoz fűződő viszonyunkat. 16 Kiilpolitikn
