Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1995 (1. évfolyam)
1995 / 1. szám - DOKUMENTUM - A magyar-szlovák alapszerződés parlamenti vitájának jegyzőkönyve
A magyar—szlovák alapszerződés parlamenti vitája a Vajdaságban, akár a Kárpátalján, akár Erdélyben, akár a Felvidéken vagy másutt, a magyarság az autonómia különböző változataiban gondolkodik, s ez a szerződés ezt kizárja. Hiába mondja a miniszterelnök úr, hogy az a fél mondat semmit nem jelent. Lehet, hogy nekünk nem jelent semmit, de Meciamak jelent, és párttársainak, koalíciós társainak jelent, mert kijelentették a kormányzópárt koalícióstársai, annak vezetői, hogy az 1201-es ajánlás megvalósítására Szlovákiában semmi esély nincs, mert ők nem fognak hozzájárulni. Felhívom szíves figyelmét, miniszterelnök úr, hogy a Meciar-féle kormányprogram szintén teljes mértékben ellentétes ezzel a célkitűzéssel, mert ha valami, akkor az eredmény lenne, ha ez teljes szövegértelmezésében megvalósulhatna, ha erre valami reális esély lenne. De nem erről van szó. Arról van szó — ahogy a ma reggeli híradásokban is hallottam —, hogy szlovák részről kifejtették: megadták a lehetőséget arra, hogy az ott élő magyarság integrálódjék a szlovák társadalomba. Ez önmagában véve nem is lenne baj, ha nem arról lenne szó, hogy egyénenként integrálódhatnak, mert Szlovákia a szlovákok állama — ezt az alkotmányuk kimondja — , tehát ilyen értelemben szlovákká válhat ott mindenki. Ez valami — de nem erre gondoltak, nem ezt szeretnék az ott élő magyarok: ők magyarként szeretnének Szlovákia integráns részei lenni. Ezért hiányzik az alapszerződésből az, hogy az ott élő magyarság a magyar nemzet része kulturális értelemben, és hiányzik az is, hogy a magyarság ott államalkotó tényező szeretne lenni, és ily módon szeretne Szlovákia integráns részévé válni. Azt mondja, miniszterelnök úr, hogy tizenhétszer beszéltek, tárgyaltak az ott élő magyarság képviselőivel. Tárgyalhattak volna huszonhétszer vagy harminchétszer is, mert nem csináltak semmi mást, mint tájékoztatták őket arról, hogy mit tettek az elmúlt időszakban; meghallgatták ugyan a véleményüket, de nem tartották be egyetlen kívánságukat sem. (Zaj a bal oldalon. — Gellert Kis Gábor: Dehogyisnem!) Erről van szó, tisztelt miniszterelnök úr: beszélni és meghallgatni más dolog, mint figyelembe venni az igényeiket. Pontosan ezért kértük azt, hogy egyetértési joguk lehessen abban, ami róluk szól; ne nélkülük, ne a fejük fölött döntsünk, hanem csak akkor és úgy, ha ők is egyetértenek azzal. Az a nyilatkozatuk pedig, hogy tudomásul veszik a magyar kormány megállapodását a szlovák kormánnyal, nem jelenti azt, hogy egyetértenek vele. Kényszerhelyzetben nem tehetnek mást, ezt kifejtették az itt tartott bizottsági ülésen is. Természetesen vérmérsékletük szerint különböző módon, de mindegyikük válaszában ez volt: "nem tehettünk mást, kész tények elé állítottak, ezt kellett figyelembe venni". Köszönöm. (Taps a jobb oldalon.) DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A Szabad Demokraták Szövetsége támogatja a magyar—szlovák alapszerződés aláírását, és arra kéri a kormányt, hogy a jóváhagyási dokumentumot mielőbb terjessze az Országgyűlés elé annak jóváhagyása végett. Szeretném ugyanakkor hozzátenni, hogy miközben az SZDSZ támogatja a magyar—szlovák alapszerződést, nincsen bennünk semmifajta diadalérzet. Nem gondoljuk azt, hogy ez az alapszerződés automatikusan egy teljesen másfajta viszonyt fog eredményezni magyar és szlovák relációban. Ugyanakkor az a meggyőződésünk, hogy ez az alapszerződés megteremti annak a lehetőségét, hogy a magyar és a szlovák ellentétek — hadd tegyem hozzá, hogy évszázadokra visszamenő ellentétek — véget érjenek, és a jövőben a két ország között valódi együttműködésen 1995. tavasz 117
