Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1995 (1. évfolyam)
1995 / 3-4. szám - KÖNYVEKRŐL - Niederhauser Emil: Iratok a magyar-jugoszláv kapcsolatok történetéhez
Iratok a magyar—jugoszláv kapcsolatok történetéhez Magyar—jugoszláv kapcsolatok, 1956, az állami és pártkapcsolatok rendezése, az októberifelkelés, a Nagy Imre-csoport sorsa, dokumentumok. Válogatta, szerkesztette és a bevezető tanulmányt írta Kiss József, Ripp Zoltán, Vida István. Budapest, 1995. MTA Jelenkor-kutató Bizottsága, 348 old. (Iratok a Magyar Diplomácia törtéletéhez 1956—1989. B. sorozat. Sorozatszerkesztő: Ormos Mária és Vida István.) 956 történetének egyik, már akkor is sokat vitatott és különböző hiedelmekkel körülvett kérdése a jugoszláv kapcsolat és a Nagy Imre-ügy. Az utóbbi években jó néhány eddig ismeretlen dokumentum látott napvilágot (A Jelcin-dosszié, a Hiányzó lapok 1956 történetéből), több dokumentum a História című folyóiratban), amelyeket e kötet szerkesztői is átvettek. 39 dokumentumot a jugoszláv kormány adott át még 1989-ben, ezek itt jelennek meg először éppúgy, mint belgrádi és moszkvai angol diplomaták jelentései. Néhány fontos adatot az MSZMP Intéző Bizottságának nemrég megjelent köteteiből válogattak, olykor sajtóközleményeket is ( Szabad Nép, az újvidéki Magyar Szó, amely a jugoszláv iratok pontosabb magyar fordítása, mint az akkor Budapesten készültek). Ezeken kívül is van még jó néhány dokumentum egy Moszkvában hamarosan megjelenő kötetből, amely a Szovjetunió szerepét világítja meg a magyarországi eseményekben. Egészében azt lehet mondani, hogy a kötetben megjelent dokumentumoknak mintegy a fele most látott először napvilágot. A kötet végül is összesen 134 dokumentumot tartalmaz. A nem magyar dokumentumok mind magyar fordításban jelennek meg, ami megkönnyíti a kötet használatát a szélesebb olvasóközönség számára. A szerkesztők a szövegeket mintaszerű formában adják közzé, igen sok magyarázó jegyzettel. Különösen hasznos a részben Bíró László által készített annotált névmutató a kötetben szereplő személyekről; ez elsősorban a jugoszláv szereplők szempontjából igen fontos. A kötethez készült rövid bevezető szélesebb nemzetközi perspektívába helyezi el az eseményeket. Ebből is, s a kötet anyagából még inkább nyilvánvaló, amit már akkor is lehetett sejteni, hogy a magyarországi események csak epizódot jelentettek egy nagyobb politikai játszmában, a szovjet—jugoszláv kapcsolatok „normalizálásában", ahogy a dolgot akkoriban diszkréten nevezték. Sztálin halála után az új szovjet vezetés, és persze elsősorban Elruscsov, nagy súlyt fektetett arra, hogy a nemzetközi munkásmozgalomban és általában a nyugati baloldali értelmiség köreiben oly nagy botrányt okozó konfliktusnak véget vessen — akár bizonyos megalázkodás árán is. Jugoszláv részről hajlandók voltak az államközi kapcsolatok normalizálására, de a pártközi kapcsolatoktól még tartózkodtak. Mindenesetre Hruscsov és Bulganyin akkori szovjet miniszterelnök belgrádi látogatása után Tito is hosszabb hivatalos látogatást tett Moszkvában még 1955 végén. A szovjet kormányzat nagy súlyt fektetett arra, hogy a kibékülés a szomszédos és más európai szocialista országokkal is megtörténjen. Ezen a ponton kezdi a kötet a dokumentumok közlését két szovjet belső feljegyzéssel, az egyik a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületé, tehát legfelsőbb intézmé1995. ősz—tel 211
