Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1995 (1. évfolyam)
1995 / 1. szám - DOKUMENTUM - A magyar-szlovák alapszerződés parlamenti vitájának jegyzőkönyve
Dokumentum teremti az előrelépés lehetőségét. Ez a szerződés lehetővé teszi, hogy a kisebbségi állampolgárok szabadon használhassák anyanyelvűket, szabadon használhassák a földrajzi neveket, szabadon használhassák személyi és családi neveiket. Ez az alapszerződés tiltja a diszkrimináció minden fajtáját és módját. Ez az alapszerződés egyértelművé teszi a magyarok jogait az identitáshoz, a kultúra megőrzéséhez. S ami még fontosabb, s ez valódi előrelépés, összehasonlítva bármely korábban kötött alap- szerződéssel — ideértve a magyar—ukrán, magyar—szlovén alapszerződést is —, ez az első alapszerződés, amely Szlovákia nemzetközi kötelezettségvállalását a szlovák és magyar bíróságok előtt közvetlenül érvényesíthető belső joggá alakítja. Három fontos dokumentumról van szó. Az EBEÉ koppenhágai dokumentumáról, az ENSZ kisebbségi chartájáról, valamint az Európa Tanács 1201-es határozatáról. Azt hiszem, ennek a határozatnak a számát és nevét már mindenki megtanulta, már nagyon sokat beszéltünk róla. Abból a tartózkodásból, ahogyan ezt az 1201-es határozatot mind a szlovák, mind a román tárgyalófél kezelte, világossá válhatott mindenki számára, hogy fontos, lényegi megállapodásról van szó. Több hónap erőfeszítésébe került, amíg az Európa Tanácsnak ezt az 1201-es megállapodását is elfogadta a szlovák fél. Én úgy hiszem, ez valódi, igazi eredmény a kétoldalú kapcsolatokon belül. Ennek az alapszerződésnek az első nemzetközi visszhangjai rendkívül kedvezőek, fi bár nem azért kötöttük, mert tetszeni akarunk bárki másnak is, hanem azért kötöttük, mert szerettük volna kimozdítani a holtpontról a magyar—szlovák kapcsolatokat, szerettük volna a szlovákiai kisebbség jogi kereteit megerősíteni, mégsem lényegtelen és közömbös számunkra, hogy Washingtontól Párizsig, Bonntól Londonig mindenhonnan kedvező visszajelzéseket kaptunk, s mindenütt egyértelműen úgy értelmezték az alapszerződés megkötését, mint e két országnak az európai normák iránti elkötelezettségét, mint e két ország töretlen szándékát, hogy békésen, tárgyalások útján oldják meg kapcsolataikat. Erre az üzenetre Magyarországnak is, Szlovákiának is nagy szüksége volt. Ma már világosan látszik, hogy Magyarország egy együttműködő, kompromisszumkész ország, olyan ország, amely vállalja, hogy akár a legnehezebb problémákat is a tárgyalóasztalnál oldja meg. Ugyanakkor nem tettünk elvi engedményeket, csakis olyan megállapodást kötöttünk, amely a kormányprogrammal — hangsúlyozni szeretném, hogy a kormányprogrammal — és az azóta tett miniszterelnöki, külügyminiszteri és más politikai nyilatkozatokkal teljes összhangban áll. Erről az alapszerződésről lesz még szó itt a parlamentben, hiszen a ratifikációs eljárás során a parlament tárgyalni fogja, a megkötését a parlament végzi, vitára utalja. De szükségesnek tartottuk, hogy tájékoztassuk tisztelt képviselőtársainkat, a tisztelt Házat az alapszerződés aláírásáról. Már most is kérjük az önök támogatását a ratifikációhoz. Köszönöm szépen. (Taps.) NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Röviden én is szeretnék majd szólni napirend előtti hozzászólásban az alapszerződésről, de most csak két percben szeretnék reagálni arra, amit Szent-Iványi István államtitkár úr mondott. Azt állította, hogy a 1201-es ajánlás elfogadásával Magyarország elérte azt, hogy az autonómiát Szlovákia garantálta, és nem tettünk elvi engedményeket ezen a területen. Szeretném államtitkár úr figyelmét felhívni arra, hogy még meg sem száradt a tinta az alapszerződésen, Meciar máris bejelentette: nem úgy értelmezi az alapszerződést, hogy az 96 Külpolitika
