Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1995 (1. évfolyam)
1995 / 1. szám - MAGYAR KÜLPOLITIKA - Kovács László: Magyar külpolitika: törekvések és eredmények
A magyar külpolitika eredményeiről és törekvéseiről képest határozottabban támogatja a bővítés ügyét. Fontos körülmény az is, hogy az elnökválasztás eredményeként megszűnt a jobboldali kormány és a baloldali elnök közötti feszültség, ami kiszámíthatóbbá teszi a francia külpolitikát. Figyelembe kell venni ugyanakkor azt is, hogy az európai integráció továbbfejlesztésének tartalmi kérdéseiben, illetve a bővítés feltételeivel kapcsolatban a 15 tagállam között még vannak nézetkülönbségek. További bizonytalansági tényezőt jelenthetnek az Európai Unió három fontos államában a következő években esedékes választások. Spanyolországban feltételezhetően jövőre, Nagy-Britanniában 1997-ben, de nagy valószínűséggel inkább 1996-ban, Németországban pedig 1998-ban lesznek parlamenti választások, s a jelek szerint mindhárom országban van valószínűség a politikai váltásra. A magyar külpolitika mozgásterét meghatározó nemzetközi feltételrendszerben megkülönböztetett figyelmet kell fordítanunk közvetlen környezetünkre, a szomszédos térségekre, országokra. Az elműlt egy esztendőben tovább mélyült a délszláv válság, megnövekedett kiszélesedésének veszélye, egy nagyméretű szerb—horvát konfliktus lehetősége. Veszélyt jelenthet az etnikai feszültségek kiéleződése Koszovóban és Macedóniában is. Az eredménytelennek bizonyult rendezési kísérletek következtében jelentősen csökkent a nemzetközi szervezetek tekintélye, beleértve az Egyesült Nemzetek Szervezetét, de az Európai Uniót és a NATO-t is. Tekintélyük csökkenése következtében pedig még kisebb lett befolyásuk a válság rendezésére. Mégis igazságtalanok azok a vélemények, amelyek elmarasztalják, tehetetlenséggel váldolják az ENSZ-t, a NATO-t vagy az Európai Uniót, hiszen a nemzetközi szervezetek nem tehetnek többet annál, amennyit tagállamaik, főként a meghatározó tagállamok hajlandók megtenni. Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy amíg az ENSZ békefenntartó erői nem jelentek meg Boszniában, addig a halottak száma évente százezres nagyságrendű volt, azóta viszont ezres nagyságrendűre csökkent. A délszláv rendezés legfőbb akadályát egyrészt a Nagy-Szerbia megteremtésére irányuló törekvések, másrészt az Oroszország és a nyugati országok közötti érdekellentétek jelentik. Szerepet játszanak azonban egyes nyugati államok érdekkülönbségei is. Gátolja a hatékony fellépést az olyasfajta kettősség is, hogy egyes országok egyrészt igyekeznek erősíteni térségbeli pozícióikat, másrészt megpróbálják elkerülni a nagyobb, esetleg katonai kötelezettségvállalást. Veszélyes tényező lehet az is, hogy a horvátok, illetve a boszniai muzulmánok hajlamosak saját katonai lehetőségeik túlértékelésére. A horvát vezetés késznek mutatkozik arra, hogy katonai erővel állítsák helyre a szuverenitást a szerb megszállás alatt lévő területeik felett. A boszniai vezetés is magabiztosan nyilatkozik arról, hogy a fegyverembargó föloldása esetén győzelmi eséllyel indulnának harcba a szerbek ellen. Magyarország számára a délszláv válság biztonsági kockázatot és gazdasági károkat is jelent. Amennyiben a fegyveres konfliktus az országgal határos Kelet-Szlavóniára, 1995. tavasz 7
