Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1995 (1. évfolyam)
1995 / 1. szám - BUDAPEST: KELLÜNK-E NEKIK? - Gyarmati István: Magyarország útja a NATO-ba
Magyarország útja a NATO-ba nagyságrendekkel nagyobb erőfeszítéseket és ráfordításokat igényelne, mint a NATO- n belül. A NATO tagság legégetőbb problémája a haderő-reform. Ennek kérdése külön tanulmányt igényelne, annyit azonban itt is el kell mondani, hogy ennek a haderő-reformnak valóságos, tartalmi kérdésekre is ki kell terjednie, s nem helyettesíthető rövid távon sem haderő-reformnak kikiáltott átszervezéssel. A haderő-reform legfontosabb feladatai, felsorolásszerűen, a következők: a haderő tagjainak gyökeres átképzése, a kiképzés, a szervezeti és vezetési rendszer, az alkalmazási elvek, a költségvetési és védelmi tervezés stb. alapvető átalakítása. Ez a feladat társadalmi méretű, hiszen át kell alakítani a haderő teljes viszonyrendszerét, beleértve a társadalom és a haderő kapcsolatrendszerét és a haderő belső viszonyait. Nem lehet megkerülni olyan kényes kérdéseket sem, mint a haderő alkalmazásának célja—hiszen a NATO-tagsággal együtt jár, hogy az nem korlátozódhat az ország területének, polgárainak, szuverenitásának védelmére, hanem fel kell vállalnia hasonló feladatokat minden más NATO-tagország vonatkozásában is cserében azért, hogy azok is felvállalják ezeket a feladatokat a mi vonatkozásunkban —, a nukleáris fegyverek kérdésé, külföldi csapatok jelenléte Magyarországon és magyar csapatok tartózkodása külföldön stb. A haderő-reformnak, mivel az egész társadalmat érinti, már a kidolgozása is transzparens kell, hogy legyen (ez is része a haderő és a társadalom közti viszony újradefiniálásának), végeredménye pedig elfogadható kell, hogy legyen a társadalom számára (hiszen végeredményéről végső soron a NATO-tagság kapcsán népszavazás fog dönteni). 1995. tavasz 61
