Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1995 (1. évfolyam)
1995 / 1. szám - MAGYAR KÜLPOLITIKA - Kovács László: Magyar külpolitika: törekvések és eredmények
A magyar külpolitika eredményeiről és törekvéseiről Nyilvánvaló, hogy nem mindegy, milyen belpolitikai és gazdasági háttér, milyen szemléletmód határozza majd meg Oroszország nemzetközi tevékenységét, viszonyát a világpolitika fő kérdéseihez, illetve a vele szomszédos térségekhez, így Közép-Euró- pához. Bár a NATO és tagállamainak vezetői újból és újból hangsúlyozzák, hogy Oroszországnak nincs vétójoga a kibővítéssel szemben és ilyesmit az orosz vezetők sem igényelnek, Oroszország véleménye nyilvánvalóan befolyásolja majd a döntést, legalábbis annak időzítését és a bővítés módját, mértékét. Az orosz vezetők a NATO bővítését ellenezve nem csupán Oroszország biztonsági érdekeire, hanem bizonyos belpolitikai következményekre is utalnak. Arra hivatkoznak, hogy a NATO gyors, körültekintés nélküli bővítése, illetve az a körülmény, hogy közvetlenül Oroszország határáig nyomulna előre egy olyan katonai-politikai szövetségi rendszer, amelyet évtizedeken át ellenségnek tekintettek, a szélsőséges erők kezére játszana, az ő pozíciójukat, választási esélyeiket erősítené. Európa egysége, Közép-Európa stabilitása és Magyarország nemzetközi törekvései szempontjából különösen fontos és egyértelműen kedvező fejlemény, hogy az elmúlt egy esztendőben visszafordíthatatlanná vált az euro—atlanti integráció bővítésének folyamata. Ugyanakkor tény, hogy ma több a vita, több az ellenvélemény is a bővítéssel kapcsolatban, mint a korábbi években. Nem azért, mert a NATO vagy az Európai Unió tagállamainak álláspontja elutasítóbb lenne. Inkább arról van szó, hogy amint a bővítés belátható közelségbe került, mind a két szervezetben alaposabban kezdték vizsgálni a bővítés hatásait, sokkal inkább számolnak a következményekkel, mint amikor mindez a távoli jövő kérdése volt csupán. Az elmúlt év során a NATO szorosabbá tette az együttműködést az úgynevezett partnerországokkal, sőt ezen országok köre is kibővült — például Ausztriával. Befejezéséhez közeledik az a tanulmány, amely a bővítés feltételeit és következményeit foglalja össze, de nem nevezi meg a bővítés első körébe bevonni kívánt országokat. Ezt majd csak egy következő fordulóban határozzák meg, esetleg csak az amerikai és az orosz elnökválasztás után. Most folyik a mérlegelése annak, hogy milyen lesz a bővítéssel járó kötelezettségvállalások — az új tagoknak nyújtandó biztonsági garanciák, illetve a NATO-ra háruló anyagi terhek — és a bővítéssel járó előnyök aránya. Természetesen vizsgálják azt is, hogy a bővítés nem jár-e a szövetség működőképességének veszélyeztetésével, védelmi képességének gyengülésével. Gondosan mérlegelik a bővítés hatását a nemzetközi környezetre, számításba veszik a kívülmaradók, mindenekelőtt Oroszország reagálását. A bővítéssel kapcsolatos döntések meghozatala azért nehéz, mert sokféle érdeket kell összehangolni. Mindenekelőtt a NATO-tagállamok érdekeit kell összeegyeztetni. Nyilvánvaló, hogy bizonyos fokig eltérőek a bővítésbe bevonni kívánt térség szomszédságában lévő Németország és a távolabbi Portugália vagy Spanyolország érdekei és megint mások a tengerentúli Egyesült Államok vagy Kanada szempontjai. Másként 1995. tavasz 5
