Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1995 (1. évfolyam)
1995 / 3-4. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Pritz Pál: A magyar külügyi szolgálat története (1936-1941)
Pritz Pál 1987-tól pedig szélesebb körök számára is hozzáférhetővé vált egyik közeli munkatársának, Hory Andrásnak nagyon sok új részletben bővelkedő, invenciózus portréja. Ezért itt talán elegendő csupán arra utalnunk, hogy ezekben az években óvatos vonalvezetésével Kánya méltánylást, rokonszenvet vív ki azokban a körökben is, ahol a korábban egyértelműen németbarát politikust igen nagy averzióval kezelték. Úgy látjuk, hogy diplomáciai pályafutásának csúcsára 1938 augusztusában érkezett el, amikor a németországi viziten a bledi egyezmény parafáltatásával komoly segítséget tudott nyújtani Horthy és Imrédy számára: Hitlerrel szemben úgy sikerült megőrizniük a szabad kéz politikáját, hogy ugyanakkor a területi revízió esélye sem enyészett el hosszú időre. Ezzel a politikával azonban saját bukását készítette elő. A Kiéiben és Berlinben mélyen impresszált, politikai törekvéseit átformáló miniszterelnök átlátta, hogy pozícióját Kánya menesztésével a birodalomban hathatósan megerősítheti. Kánya jól tudhatta, hogy az első bécsi döntés hosszú távon korántsem szilárd, hiszen nem sikerült a nyugati hatalmakat tárgyalóasztalhoz ültetni; a területi változást kézjegyük nem erősítette meg. Idős kora, a betegséggel való tusakodása és az a reménye, hogy kabinetfőnökének, gróf Csáky Istvánnak a külügyminisztersége révén — ezért ajánlotta őt utódjául — megőrizheti hatalmát a lényeges dolgok eldöntésében, mindez abba az irányba befolyásolta, hogy ne álljon ellen Imrédy akaratának: ezért felmentését kérte.63 Az öreg diplomata tisztában volt Csáky mérhetetlen ambíciójával, hiúságával, s nagyot tévedett, amikor azt remélte, hogy már hatalom nélkül, csupán személyes tekintélyével ura maradhat a helyzetnek. Alig több mint két esztendős minisztersége alatt Csáky nagyon gyorsan kivonta magát főnöke befolyása alól, hogy annál inkább a sodró események befolyása alá kerüljön. Úgy látta, hogy a németekhez történő mind teljesebb igazodás a kor parancsa, és ő ennek minden óvatosságot félretéve engedelmeskedett. A második bécsi döntés után mind többet beszélt arról, hogy hazája középhatalommá vált, szemlátomást nem mérlegelve, hogy a középhatalmi pozícióhoz a területen, lélekszámon kívül még nagyon sok minden hozzátartozna.64 Hirtelen halála után talán még szerencsétlenebb döntés volt Bárdossy László külügyminiszterré, alig néhány hónappal később, Teleki Pál tragikus öngyilkossága után pedig miniszterelnökké történt kinevezése. A nagy államigazgatási rutin, a gyors észjárás mind kevésnek bizonyult ahhoz, hogy a belső egyensúlyhiányból fakadó elhamarkodott döntéseknek elejét vegye. Személyiségével a két külügyminiszter nemhogy ellensúlyozta volna, hanem sokkal inkább megtestesítette a magyar diplomáciai testület túlnyomó többségének azt a súlyos, a magyar közgondokodásban gyökerező hibáját, hogy csupán európai horizonton szemlélték a világ dolgait. Tették ezt a világháború kirobbanása után is, amikor pedig már teljesen nyilvánvalóvá kellett volna válnia, hogy az erővonalak nemhogy messze túlnyúlnak az öreg kontinensen, de a súlypont is veszedelmesen elkerült onnan.65 234 Külpolitika
