Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1995 (1. évfolyam)
1995 / 3-4. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Pritz Pál: A magyar külügyi szolgálat története (1936-1941)
A magyar külügyi szolgálat története (1936—1941) Szentmiklósy és Ullein-Reviczky pályafutásának egymás mellé helyezése azért is fontos, mert mutatja, hogy a Külügyminisztérium vezetőiben élt a törekvés arra, hogy az egyébként egymástól eléggé mereven szétválasztott konzuli és diplomáciai pályát fokozatosan egybeépítsék. Erre már a huszas évek elején gróf Ambrózy Lajos — a minisztérium akkori adminisztratív vezetője — nagyszabású tervet dolgozott ki,43 az ilyen irányú igyekezet azonban zátonyra futott a diplomáciai besorolásúak ellenállásán. A diplomáciai ágnak ugyanis a konzulinál összehasonlíthatatlanul nagyobb volt a presztízse. Az egybeolvasztás azonban nemzetközi tendencia volt, és főleg az a felismerés éltette, hogy a nemzetközi kapcsolatokban a gazdasági szférának mind fokozottabb a jelentősége, a külügyi apparátusok csak akkor tudják igazán hatékonyan képviselni országuk érdekeit, ha olyan személyi állománnyal rendelkeznek, amely alapos közgazdasági tájékozottsággal bír. Nálunk az önálló külügyi szolgálat kiépülése — képzett diplomaták hiányában — nagymértékben elősegítette a konzuli szolgálat érdemes tagjainak diplomáciai szolgálatba való átkerülését,44 a magas pozíciókból azonban a visszaútra már nemigen ismerünk példát. Nyilván a fiatal munkatársaknál az ellenállást könnyebben le lehetett szerelni, így keveredhettek a diplomáciai és konzuli szerepkörök Szentmiklósy és Ullein-Reviczky életútjában. Az egyesített osztályt 1941. augusztus 1-jén ismét szétválasztották, ez azonban nem bizonyság arra, mintha a korábbi, részben vagy esetleg egészében személyi okokból végrehajtott fúzió felett mondott volna két éven belül ítéletet az idő. Ekkor ugyanis megszüntették a miniszterelnökség Tájékoztató Osztályát, amelyet az előző kormányfő, Teleki Pál hozott létre, jórészt féllegális szerepkörrel, németellenes célzattal. A megszüntetéssel egyidőben került vissza a külügyi szolgálatba Szent-Iványi Domokos, aki 1925-ben kezdte pályáját a Dísz téren, 1927-től 1935-ig a clevelandi konzulátuson szolgált, 1939 júliusában pedig Teleki átvette a miniszterelnökségre. Most Szent- Iványi a kulturális osztály vezetője lett, az osztály pedig átvette a régi Tájékoztató Osztály szerepkörét is.45 A sajtó- és kulturális osztály 1939-es egyesítésével egyidőben jött létre a minisztérium kebelében a nemzetközi Duna-osztály. Az osztálynak a Nemzetközi Dunabizott- sággal és a Dunai Állandó Vízügyi Műszaki Bizottsággal összefüggő ügyek intézése lett a feladata. Vezetésére Ditrich Alfréd nyugállományú sorhajókapitány kapott megbízást, aki már 1924 júliusa óta képviselte Magyarországot a Nemzetközi Dunabizottságban és ilyenformán a Külügyminisztériumban dolgozott, 1929-től pedig költségvetésileg is a Dísz tér állományába került. A minisztérium egyik legstabilabb tisztviselője, a korszak végéig a helyén marad.46 A külügyi szolgálat munkájának színvonala hosszú évek során vált mind megfelelőbbé. A huszas évek nem kevés gondjához, gyermekbetegségéhez képest a javulás mára harmincas évek első felében is igen számottevő volt, és az ilyen irányú fejlődés a most 1995. ősz—tél 121
