Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1995 (1. évfolyam)
1995 / 3-4. szám - POLITIKAELMÉLET - Huntington, Samuel P.: Civilizációk háborúja?
Civilizációk háborúja? ben a hatalom csúcsán levő Nyugat mindinkább szembetalálja magát mindazokkal a nem nyugatiakkal, akikben egyre erősebb a szándék és az akarat, hogy nem európai normák szerint szabják újra a világ arculatát. A múltban többnyire azok tartoztak a nem nyugati elithez, akiknek a legtöbb kapcsolatuk volt a Nyugattal, akik Oxfordban, a Sorbonne-on vagy a Sandhurstön végeztek, és akik magukévá tették a nyugati szokásokat és értékeket. A nem nyugati országok néptömegei viszont mélyen benne éltek a helyi kultúra közegében. Ez a helyzet napjainkban a visszájára fordult. Míg számos nem nyugati országban az elit mindinkább eltávolodik a Nyugattól, visszatérve a helyi kultúrához, a nyugati, elsősorban amerikai kultúrák, életstílusok és magatartásformák egyre népszerűbbek a néptömegek körében. Ötödsorban, a kulturális jellemzők és különbségek nem annyira változóak, és ilyenformán nehezebben tűnhetnek el, illetve kevésbé alkalmasak kompromisszumos megoldásokra, mint a politikában és a gazdaságban gyökerező jellemzők és különbségek. A volt Szovjetunióban a kommunistából lehet demokrata, a szegényből gazdag, a gazdagból szegény, de egy oroszból nem lehet észt, sem azeri, sem örmény. Amikor a konfliktusok még társadalmi vagy ideológiai jellegűek voltak, az volt a nagy kérdés, hogy „kinek a pártján állsz", és ki-ki megválaszthatta, melyik szekértáborhoz tartozik, sőt, később módosíthatta is a választását. A civilizációk közti konfliktusban viszont ez a kérdés: „Ki vagy?" Ez viszont olyan tény, amely nem módosítható. S mint tudjuk, Boszniától a Kaukázusig és Szudánig, a rossz válaszért golyó jár. A vallás még az etnikai hovatartozásnál is élesebb és kizárólagosabb diszkriminációnak lehet az okozója. Előfordul, persze, hogy valaki félig francia és félig arab, és ráadásul két országnak is az állampolgára. Az viszont lehetetlen, hogy valaki egyszerre legyen katolikus és muzulmán. Végül: a gazdaság fokozatosan regionalizálódik. A térségközi (intraregionális) kereskedelem volumene 1980 és 1989 között Európában 51 százalékról 59 százalékra, a Távol-Keleten 33 százalékról 37 százalékra, Észak-Amerikában pedig 32 százalékról 36 százalékra emelkedett. Valószínűleg a jövőben is növekedni fog a regionális gazdasági tömbök szerepe. Ez a sikeres gazdasági regionalizálódás egyrészt megerősíti a civilizációs tudatot. Másrészt a gazdasági regionalizálódás csak akkor lehet sikeres, ha közös civilizációban gyökerezik. Az európai közösségnek az európai kultúra és a nyugati kereszténység az alapja. Az észak-amerikai szabadkereskedelmi egyesülés sikerét az könnyítette meg, hogy jelenleg valamiféle konvergencia figyelhető meg a mexikói, a kanadai és az amerikai kultúra között. S megfordítva, nem csoda, hogy Japán sehogyan sem tud létrehozni egy ehhez hasonló gazdasági tömböt a Távol-Keleten, hiszen Japán egyszerre társadalom is és civilizáció is. Bármilyen erős kereskedelmi és pénzügyi kapcsolatokat épít is ki a többi távol-keleti országgal, ezek között az országok között akkorák a kulturális különbségek, hogy nemcsak megakadályozhatják, de 1995. ősz—tél 187
