Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1995 (1. évfolyam)
1995 / 1. szám - WASHINGTON: KELLENEK-E NEKÜNK? - Holbrooke, Richard: Amerika,az európai hatalom
Richard Holbrooke jellegű intézményekből áll majd, mint a NATO és az EU, melyek tagjaik valódi integrációjára törekednek, másrészt olyanokból, mint az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ), amely a lazább együttműködési formák számára teremt egyfajta tágabb keretet. Átfogó biztonsági koncepció Bár az EU elsősorban politikai és gazdasági entitás, az európai biztonságnak is fontos tartozéka. A nyugat-európai országok integrációja láthatóan felülemelkedett azokon a területi vitákon, irredenta követeléseken, szociális szakadékokon és etnikai sérelmeken, melyek az európai társadalmakat elszakították egymástól a korábbi korszakokban. Ezért az EU keleti irányű (Ciprus és Málta csatlakozása esetén pedig déli irányú) kiterjesztése rendkívüli jelentőségű lesz. Egybefoglalja és stabilizálja majd Európa két felét. Ez a folyamat az év elején kezdődött el Ausztria, Finnország és Svédország belépésével. 1995. január elseje óta hat közép-európai államot és az Európai Uniót szabadkereskedelmi megállapodás kötelezi, amely csak az acélra és a textilre nem vonatkozik — ezekre 1996-ban és 1998-ban kerül sor. Várhatóan Szlovénia és a balti államok is rövidesen hasonló megállapodásokat írnak alá. Decemberben az EU-országok államfői és kormányai megegyeztek a közép-európai országok, Ciprus és Málta — valamikor a jövő század kezdetén várható — belépésének „előfelvételi" stratégiájában. Ami Németországot illeti, amely Helmuth Kohl kancellár erőteljes kifejezésével élve „nem maradhat a végtelenségig Európa keleti határvonala", számára az EU kiterjesztése különösen fontos, s ez a magyarázata annak, hogy Németország annyira ösztönözte ezt a lépést EU-elnöksége idején. A NATO és az EU kibővítése nem teljesen azonos ütemben megy majd végbe. Tagságuk soha nem lesz azonos. De a két szervezet láthatóan hajlik egymás támogatására. Bár a NATO és az EU viszonya meglehetősen összetett — különösen azóta, hogy az EU egyfajta európai védelmi összehangolás érdekében tisztázni akarja a Nyugat-Európai Unióval való kapcsolatát —, a kölcsönös segítőkészség nyilvánvaló; az osztatlan és stabil Európához mindkét szervezet kibővítése egyformán szükséges. A Nyugat-Európai Unió öngólt lőne, ha katonai struktúrákat hozna létre a NATO által már megteremtett, sikeres európai integráció megkettőzésére. A szövetség megerősített európai tartóoszlopaként azonban fontos összetevője lehet az európai stabilitásnak és a transzatlanti tehermegosztásnak, feltéve, hogy nem gyengíti a NATO-t. A NYEU a kollektív védelem új premisszáját teremti meg: nem az Egyesült Államok lesz már a NATO egyetlen olyan tagja, amely a közös létérdekeket Európán kívül támogathatja. 44 Külpolitika
