Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1995 (1. évfolyam)
1995 / 3-4. szám - NATO-DILEMMÁK - Tolnay László: Növekvő "euroszkepticizmusunk" forrásai
Tolnmj László ren. Párizs ez idáig inkább a Nyugat-európai Unió (NYEU) szerepének növelését szorgalmazta. Jól mutatta ezt a múlt év októberében lezajlott Chirac—Kohl találkozó, ahol a megbeszélések egyik fő témája az európai biztonságpolitika, illetve a NYEU jövője volt. Chirac a hírek szerint a NATO keleti bővítésének napirendről való levételét és egy Amerikától függetlenebb európai védelmi rendszer megteremtését szorgalmazta. Ebből a szempontból új fejleményként értékelhető az a közelmúltban hozott döntés, amely szerint Franciaország ismét részt kíván venni a NATO védelmi minisztereinek tanácskozásán és a Nukleáris Tervező Bizottság kivételével vissza szeretne térni a Szövetség katonai szervezeteibe. Ez, amellett, hogy a Nyugat-európai Uniót előtérbe-helyező francia biztonságpolitika bizonyos fokú kudarcát is jelenti, feltehetően annak felismerését is jelzi, hogy a nemzeti érdekek hatékony képviselete elkülönülten ma már egyre kevésbé megvalósítható. A francia politikai vezetés tisztában van azzal, hogy az észak-atlanti szervezet Kelet-Európa felé történő kiszélesítése tovább növelné a térségben az egyébként is megnövekedett hatalmi súlyra szert tett Németország befolyását, s ez Párizs további marginalizálódásához vezetne Európában. Ezzel áll kapcsolatban az is, hogy — szemben a keleti irányú bővítés gyors kiteljesedésével — szívesebben látná, ha a NATO inkább a francia érdekeknek jobban megfelelő mediterrán térség felé orientálódna. Arra is érdemes felfigyelni, hogy Párizs az utóbbi időben a közép- és kelet- európai országok integrálásának kérdésében a korábbiaknál erőteljesebben támogatja a „párhuzamosság" elvét, azaz a NATO bővítésének időbeli összekapcsolását az EU tagállamok számának növelésével. Szándéka nyilvánvaló: amennyiben a NATO-kibő- vítésről szóló döntésnek előfeltétele az „EU-alkalmasság" elérése — amit egyes politikai körök Nyugaton szorgalmaznak — Párizsnak megnőne a lehetősége érdekei közvetlenebb érvényesítésére. Emellett Franciaország az Oroszországgal való különleges szerződéses viszony megteremtésének is híve, ami — tekintettel a francia külpolitikai célokra — szintén hatással lehet a kontinens keleti felének integrációs törekvéseire. Nagy-Britannia részéréről viszonylag kevés hivatalos nyilatkozat hangzik el az euro-atlanti intézmények, főleg a NATO kibővítésének kérdésében. Ennek oka, hogy mivel Nagy-Britannia jelentős fenntartással vizsgálja az EU továbbépítésének Maastrichtban megfogalmazott tervét — a kormányhoz közel álló szakértők elsősorban e szervezet kibővítését támogatják. A háttérben feltehetően az a szándék húzódik meg, hogy az EU „szélesítésével" lassítsák a „mélyítést", a „maastrichti Európa" kiépülésének folyamatát. Okfejtésük abból indul ki, hogy a közép- és kelet-európai térség országait semmilyen közvetlen katonai veszély nem fenyegeti, sebezhetőségük elsősorban gazdasági stabilitásuk hiányával magyarázható. E nézet elfogadását azonban némiképpen zavarja az előbb említett körülmény. 148 Külpolitika
