Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1995 (1. évfolyam)
1995 / 3-4. szám - NATO-DILEMMÁK - Bertram, Christoph: A NATO a 21. század felé tart?
Christoph Bertram szerepet, mint az ENSZ vagy az EBESZ alvállalkozójának szerepét. Ez azonban zsákutca, ahogy Bosznia nap mint nap bizonyítja. A döntést, hogy folyamodjanak-e katonai erőhöz és hogyan, a NATO átruházta nemcsak az ENSZ Biztonsági Tanácsára, hanem ráadásul az ENSZ főtitkárára és képviselőire a volt Jugoszlávia hadszínterén. Csakhogy ez azt jelenti, hogy a katonai erő felhasználását olyan szervezetre bízták, amelyik azért, hogy hű maradjon küldetéséhez és megőrizze pártatlanságát, általában vonakodik erőszakhoz folyamodni. Ha a szövetség saját hitelét az ENSZ-éhez kapcsolja, elveszíti a magáét. Ahhoz, hogy a NATO visszaszerezze saját hitelét mint komoly szereplőét komoly nemzetközi konfliktusokban, képesnek kell lennie arra is, hogy egymaga akcióba lépjen. A lecke, amit újra meg kell tanulni: az elrettentés. Ennek a stratégiának köszönhette a NATO legnagyobb sikereit. Mégis, úgy látszik, gyorsan elfelejtették, miután a hidegháborúnak vége lett, s nem utolsósorban éppen a katonák felejtették el. Amikor a politikusok azt szerették volna tudni, hogyan lehet katonai erőt alkalmazni az új, elhúzódó nem-nukleáris konfliktusokban, amelyek azóta kirobbantak, sok katonai tanácsadójuk azt mondta nekik, hogy katonai erőt felelősen csak akkor lehetne alkalmazni, ha az masszív haderő lenne, hogy a cél csakis a győzelem lehet, hogy néhány esetben nem lehetséges semmiféle „katonai megoldás" és így nincs értelme próbálkozni. De az elrettentés esetében nem masszív haderőről volt szó, nem győzelemről, nem „katonai megoldásokról"! Katonai eszközök felhasználásáról volt szó a nemzetközi magatartási szabályok fenntartása vagy helyreállítása céljából. Ma is ez a feladat. És éppúgy, mint a nukleáris korban, amikor a szándékot minél előbb láthatóvá kellett tenni, nagyon helytelen volna a mai és a holnapi új konfliktusokban „végső megoldásnak" tekinteni a katonai erőt — minél később alkalmazzák, annál eredménytelenebb lesz, és annál inkább elvesztegetik a katonai erő lényeges komponensét: a megbízhatóságot. Ezek tehát azok a kihívások, ezek azok a lépések, amelyeket a jövőben komolyan fontolóra kell venni. A NATO most nem jó úton jár, és ha ezt nem ismerjük el, csak nehezebbé tesszük a visszatérést a helyes útra. A szövetség győztesen került ki a hosszú hidegháborúból. Sikerült hatásosan eltávolodnia a régi rendszertől. Most meg kell határoznia és ki kell alakítania szerepét az új, még feltérképezetlen körülmények között. © Security Dialogue, 1995.1. szám 65—71. o. Rózsahegyi Edit fordítása 136 Külpolitika
