Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1995 (1. évfolyam)
1995 / 3-4. szám - NATO-DILEMMÁK - Valki László: Szeret,nem szeret... (A NATO-kibővítés kérdőjelei)
A NATO-kibővítés kérdőjelei * * * A NATO kibővítéséről zajló vitát mindenesetre a politikusok és szakértők itthon és külföldön, keleten és nyugaton tovább folytatják. Nem kell sietniük, a tárgyalások megkezdésére 1997 előtt nem lehet számítani.91 A vita kimenetele azonban még ma is bizonytalan. Mégis, miben bízhatunk? Röviden azt mondhatnám, hogy a funkcionalizmus egyik törvényszerűségének érvényesülésében. Némileg leegyszerűsítve, a politikatudomány egyes művelői szerint a modern társadalomban megfigyelhető egy érdekes jelenség: ha egy csoport valamilyen okból hozzálát egy intézmény — jelen esetben a kibővítés — megteremtéséhez, s ennek során bizonyos politikai erők támogatását élvezi, akkor az adott intézmény akkor is fejlődésnek indul, ha a politikai erők többsége egyébként nem érdekelt abban vagy éppen kifejezetten ellenzi azt. Az első lépések — esetünkben a békepartnerség néven ismert program elindítása, a felvétellel foglalkozó nemzeti és nemzetközi munkacsoportok megalakítása, az 1995-ös NATO-tanulmány elkészítése, a boszniai békefenntartó erőkben való együttműködés stb. — hólabdaszerűen előrehaladó folyamatot indítanak el, amely sajátos automatizmussal fejlődik tovább. Nem szükséges, hogy a szereplők pontosan előre lássák a folyamat végeredményét, elegendő, ha — akár csupán kompromisszumos megfontolásokból is — megteszik az éppen sorqn következő lépést. Ha szerencsénk van, a folyamat során elkerülhetetlenül fellépő konfliktusokat és problémákat esetről-esetre a „menekülés előre" képlete alapján oldják meg. Kevésbé szerencsés körülmények között, ha nem sikerül az ellentmondások feloldása és az ellenérdekelt erők keményebben lépnek fel, a folyamat persze visszafordítható. A közép- és kelet-európai politikusok akkor cselekednek helyesen, ha a csatlakozás elérése érdekében az eddigi türelemmel és elszántsággal gyakorolnak politikai nyomást a Nyugatra. Tudniuk kell, hogy nincs olyan társadalmi automatizmus, amely enélkül is működne. A szerző ezúton mond köszönetét az ebenhauseni Stiftung Wissenschaft und Politik munkatársainak a tanulmány elkészítéséhez nyújtott segítségért. Jegyzetek 1 A leglesújtóbb véleményt Berthold Kohler fogalmazta meg a Frankfurter Allgemeine Zeitung vezércikkében (Slovakischer Sittenverfall. 1995. október 12., 1. o.) 2 Ez a kérdés visszautalás a Külpolitika első számának egyik rovatcímére: Budapest: Kelliínk-e nekik? A másik rovatcímet (Washington: Kellenek-e nekünk?), szintén alcímként használom. (I. évf., 1. sz., 1995. tavasz, 23-80. o.) 3 „Geography is destiny" — állapítja meg Jim Hoaglnnd (Reaching Out for NATO. The Washington Post, 1995. március 12., C7. o.) 1995. ŐSZ—tél 125
