Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1995 (1. évfolyam)
1995 / 1. szám - MAGYAR KÜLPOLITIKA - Kovács László: Magyar külpolitika: törekvések és eredmények
Magyar külpolitika: törekvések és eredmények Kovács László A tavaly nyáron hivatalba lépett kormány külpolitikájának eredményeit csak úgy lehet értékelni, ha figyelembe vesszük azt a nemzetközi feltételrendszert, amely országunk mozgásterét meghatározza. Méginkább elengedhetetlen a mozgástér a gondos mérlegelése az előttünk álló évek külpolitikai lépéseinek meghatározásához. Pontosan kell tudnunk, hogy mely nemzetközi folyamatok segítik és melyek fékezik érdekeink érvényesítését, ezt figyelembe véve lehet csak helyesen dönteni egyes kezdeményezéseink időzítéséről, csupán ennek ismeretében lehet kiválasztani a legmegfelelőbb módszereket, eszközöket. Az elmúlt egy esztendő tapasztalatai igazolták a kormányprogramban meghatározott külpolitikai prioritások helyességét és bebizonyították szoros kölcsönhatásukat is. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem válhat szükségessé bizonyos hangsúlyok módosítása, új megközelítések kimunkálása. A nemzetközi feltételrendszer Közvetlen nemzetközi környezetünk szempontjából meghatározó jelentősége van annak, hogy az Egyesült Államok növekvő érdeklődést tanúsít Európa és ezen belül Közép-Európa iránt. A Clinton adminisztráció külpolitikája sem igazolta azokat a szinte elnökválasztásról elnökválasztásra ismétlődően hangot kapó feltételezéseket, melyek szerint az Egyesült Államok elfordul Európától, és a csendes-óceáni, délkelet-ázsiai térségre összpontosít. Ellenkezőleg: az utóbbi években inkább az érdeklődés növekedése volt megfigyelhető, és ez számunkra is egyértelműen pozitív fejlemény. Az Egyesült Államok mind fontosabb partnernek tekinti az Európai Uniót, és ezen belül különösen nagy figyelmet fordít Németországra, az Európai Unió gazdaságilag legerősebb államára. Ez azért lényeges, mert közismert, hogy Németország kötelezte el a leginkább magát az euro—atlanti integráció, az Európai Unió és a NATO bővítése mellett. Az Egyesült Államok sem csupán a NATO bővítését támogatja, hanem az Európai Unióét is, bár ebben közvetlenül nem érintett. A két szervezet bővítését az amerikai politika ugyanis párhuzamos, egymással összefüggő folyamatnak tekinti. A kép teljességéhez tartozik, hogy miközben az Egyesült Államok egyre inkább partnernek tekinti Közép-Európa néhány országát — s fontos megjegyezni, hogy Ma1995. tavasz 3
