Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1995 (1. évfolyam)
1995 / 3-4. szám - NATO-DILEMMÁK - Valki László: Szeret,nem szeret... (A NATO-kibővítés kérdőjelei)
A NATO-kibővítés kérdőjelei vazás az alacsony részvételi arány miatt valószínűleg nem lett volna érvényes, viszont elsősorban azok mentek volna el szavazni, akik nem kívánták a tagságot. Az Országgyűlés — helyesen — nem akarta megkockáztatni, hogy a tagság ügyében érvénytelen, de elutasító döntés szülessen egy olyan időpontban, amikor a NATO kiterjedt logisztikai bázist létesít hazánkban és jelentős létszámú béketeremtő alakulatok vonulnak át Magyarországon. Ez ugyanis a külvilágban azt a benyomást keltette volna, hogy általában a magyar állampolgárok néznek rossz szemmel az egész akcióra, s a minimális szolidaritás is hiányzik belőlük sokat szenvedett szomszédaik és a nemzetközi közösség iránt. A Munkáspárt azt állította, hogy a tárgyalások befejezése után, „amikor már kész helyzet előtt állunk", nincs értelme a népszavazásnak.30 Ez az érv azonban nem állja meg a helyét. Elegendő ezzel kapcsolatban Spanyolország példájára utalni. Ott a felvételt követően alakult ki heves vita a tagságról, a NATO katonai szervezetében való részvételről, valamint az atomfegyverek telepítéséről. Ezért aztán a csatlakozás után négy esztendővel, 1986-ban írtak ki népszavazást. Azon a polgárok úgy döntöttek, hogy Spanyolország maradjon tagja a NATO-nak, de ne vegyen részt annak integrált katonai szervezetében. Egyúttal megerősítették az atomfegyverek telepítésének már fennálló tilalmát is. Ami a vitában felhozott ellenérveket illeti, azok részben a belépés költségeivel voltak összefüggésben. Sokan attól tartanak, hogy a csatlakozás súlyos összegekkel terhelné meg deficites nemzeti költségvetésünket, míg a kívíilmaradás jóval olcsóbb lenne. A belépés pontos feltételeit azonban senki sem ismeri, tekintve, hogy azok majd csak az esetleges felvételi tárgyalásokon tudhatok meg. így az sem ismert, hogy ténylegesen mennyit kellene áldoznunk a tagságra. Bizonyosak csak abban lehetünk, hogy — a modernizációs költségek alacsonyabb volta miatt — nem többet, mintha kívül maradnánk. Egyébként a NATO-ban is tisztában vannak a belépni szándékozó országok gazdasági helyzetével. Nem kívánnak lehetetlen követeléseket támasztani, ezért a már idézett NATO-tanulmány úgy fogalmaz, hogy a közös fejlesztési programokhoz való hozzájárulást általában az új tagállamok „fizetőképessége" határozná meg. A tanulmány ehhez hozzáteszi, hogy a fejlesztéseket előbb pontosan meg kell tervezni, s csak azután lehet hozzálátni a beszerzések, beruházások eszközléséhez. így az új tagállamoktól az első években egyébként is csak korlátozott hozzájárulást várnak el.31 A hozzájárulás mértékét azonban már az új tagállamok részvételével és egyetértésével állapítanák meg. Ami egyébként a további elvárásokat illeti, annyi már most ismeretes, hogy bővíteni kell a magyar honvédség civil ellenőrzését, alkalmassá kell tenni arra, hogy beilleszkedjen a NATO jelenlegi katonai stuktúrájába, kapcsolódnia kell a szervezet integrált légvédelmi, légiirányítási, logisztikai, valamint híradó- és informatikai rendszeréhez, meg kell teremteni a hadműveleti-harcászati vezetési eljárások 1995. ősz—tél 107
