Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1995 (1. évfolyam)
1995 / 3-4. szám - EURÓPÁBÓL AZ UNIÓBA - Farkas György: Integrációnk alternatívái és esélyei
Farkas György rakozó országhoz képest, ez továbbra is bizonyos hivatkozási alapot jelenthet számunkra. A „kisördög" — de méginkább az egyre érzékelhetőbb valóság — azonban arra is figyelmeztet, hogy a „régi" speciális előnyök és hátrányok mára éppúgy átrendeződtek és emiatt megkérdőjelezhetők, mint ahogy az is tény, hogy mostanában már új vonzás- és taszításelemek is jelentkeznek. (Különös figyelemmel arra, hogy a mi „viszonylagos" előnyeink értéke mindig felemás volt: hiszen szerepük és jelentőségük egy azóta megszűnt környezet sajátos feltételrendszerével függött össze.) De a jövő ismeretlen, s mégis lehetséges forgatókönyvei között is benne van: nem kizárt, hogy térségünkben egyfajta regionális lobbizás a „közös szegénység, elesettség" bázisán éled újra, s abban ismét elkezdődhet egyfajta „helyezkedés", csoportosulás. Ám még lényegesebb kérdés, hogy ez a — nevezzük így — sodródás-modell valóban tartalmaz-e még számunkra annyi tényleges lehetőséget, mint amennyi abból viszonylagosan kiolvasható lesz — csupán magunkat magyarázandó? Tényként fogadtuk el (az előbbi fejezetben), hogy kialakult, immár tartósan marad, működik és gyarapodik is Magyarországon egy nem jelentéktelen gazdasági és társadalmi erő, amelynek számára az EU-hoz való csatlakozás letagadhatatlanul életcél és/vagy fennmaradási-működési feltétel. Az ő számukra—és tágabban, valamennyiünk számára—a jövő egyelőre ugyancsak nyitott nagy kérdése (ugyanakkor az „ideálisnak" nevezett integrációs modell elméleti ellenpárja), hogy vajon jelenlétük és remélt gyarapodásuk, izmosodásuk nem éppen az ország szakadásának irányába vezet-e? A hazánkba települt külföldi vállalkozások eddig feltételezett pozitív szerepének is természetesen van alternatívája: az például, hogy a „kegyelmi, türelmi időszakok" lejártával nem a maradás, hanem a távozás mellett döntenek (ázsiai, latin-amerikai országok számos példája bizonyítja, hogy ez milyen következményekkel járhat), vagy pedig hogy jellemzően inkább olyan másodlagos motivációk vezérlik ittlétüket, amelyeket az előbbiekben szintén fölvetettünk (a „menekülő" illetve a „rendcsináló" tőke és vállalkozó szintén ismert jelenségek, és hatásaik nem igényelnek részletesebb leírást). Érzékeny és kiszámíthatatlan tényezőt jelent maga a társadalmi alkalmazkodóképesség, amint nemcsak általában az „Európához való csatlakozás" idillisztikus végeredményével, hanem az ahhoz vezető folyamat sokkal drasztikusabb, keserűbb élményeivel is szembe kell nézni. Különösen egyes társadalmi csoportok körében (amelyek jelenleg még aligha specifikálhatok pontosan), amelyeket az integráció bármilyen típusú megvalósulása hátrányosan érint, vagy pedig a már kialakult hátrányos helyzetüket teszi esetleg még elviselhetetlenebbé. Nem utolsósorban az is föltételezhető, hogy az eredetileg esetleg csak sporadikus, alkalmanként megnyilvánuló ellenkezés (amely talán nem is közvetlenül az integrációval, hanem az annak szándékát képviselő hatalmi szervekkel szemben generálódik) tömegesebb, akár a törvényhozási szervekig ható kifejezést nyer, vagy éppen a tervezett népszavazás alkalmával tömörül határozott mozgalommá. 94 Külpolitika
