Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1995 (1. évfolyam)
1995 / 3-4. szám - EURÓPÁBÓL AZ UNIÓBA - Inotai András: A regionalizmus dinamikája a magyar-német kapcsolatok példáján
A regionalizmus dimmMja... Magyarország természetesen az első változat megvalósulásában érdekelt. Ez ígér nyílt regionalizmust, EU-tagságot, elmélyült és kiegyensúlyozottabb kapcsolatokat mind Németországgal, mind más országokkal. A szubregionális integráció és kooperáció is hatékonyan lenne beágyazható ebbe a keretbe. Ezen túlmenően a magyar—német kapcsolatok megtarthatnák sajátos jellemzőiket, amelyek ezt a bilaterális együttműködést megkülönböztetik a klasszikus politikacsináló—politikafogadó viszonytól. A második szcenárió Magyarországra gyakorolt hatását rendkívül nehéz előrejelezni. Nagymértékben annak függvénye lenne, ahogyan Németország válaszolna az újabb és újabb kihívásokra. De egyetlen verzióban sem valószínű, hogy Magyarország élvezhetné azt a kettős előnyt, amely egyfelől egy nagyobb Európában megszerzett tagsági pozícióból, másfelől az egyoldalú és veszélyes függőség elkerülhetőségéből adódna. Ezen túlmenően súlyos kihívás érné a magyar—német kapcsolatok jelenlegi struktúráját és annak pozitív hatását a közép- és kelet-európai térségben kibontakozó nyitott regionalizmus folyamatára. Jegyzetek 1 Az ENSZ Egyetem World Institute for Development and Economic Research (WIDER, Helsinki) intézetének megbízásából koordinált „Az uj regionalizmus" című nemzetközi kutatás keretében készített tanulmány magyar nyelvű változata. Az eredeti angol tanulmány a fenti témában rendezett „Egyes országok regionaüzmussal kapcsolatos magatartása" c. nemzetközi konferenciára készült (Jeruzsálem, 1995. április 9—11.). Ezúton szeretnék köszönetét mondani Körösi Istvánnak és Sass Magdolnának, akik kollégáim az MTA Világ- gazdasági Kutató Intézetében, továbbá Dunay Pálnak és Kiss J. Lászlónak, a Magyar Külügyi Intézet munkatársainak az első változathoz fűzött megjegyzéseikért és javaslataikért. Természetesen az ebben a tanulmányban kifejtettekért kizárólag a szerző felelős. 2 Kiss J. László hívta fel a figyelmemet arra, hogy e két jelző különböző tartalmat takar. A posztmodem kifejezés arra utal, hogy nincs lehetőség önálló nagyhatalmi politika folytatására. Az integráción belül a kormányközi és a szupranadonális együttműködés és döntéshozatal korábban ismeretlen kombinációja jön létre, és az integráció valójában „az egymás belügyeibe való állandó intenzív és kölcsönös beavatkozást" valósítja meg. Ugyanakkor a posztindusztriális jelző a gazdasági-társadalmi fejlődés elért fokát minősíti. Kétségtelen azonban, hogy a posztmodem és a posztindusztriális tendenciák Németország (és egész Nyugat-Európa) esetében egyszerre és egymást kiegészítve jelentkeznek. 3 Más kérdés, hogy ezt a tudatosan vállalt „low-profile politics"-ot a változó belső és külső körülmények meddig engedik fenntartani. Egyrészt az egyesülés megnövelte Németország európai és regionális súlyát. Másrészt a biztonságpolitika határai ma szélesebbek, mint valaha, hiszen a nem-katonai tényezők szerepe látványosan megnőtt. Ezért egyre több olyan kérdés válhat biztonságpolitikai értelemben fontossá, amiben Németország hallatni fogja szavát (részvétel a Jugoszláviával foglalkozó összekötő csoportban, a Biztonsági Tanács-tagság lehetősége). Nem lényegtelen a kívánatos német szerepvállalással kapcsolatos amerikai álláspont alakulása sem, amely ugyancsak Németország szerepnövekedéséhez vezethet. 4 Ugyanakkor egy igen rövid időszaktól eltekintve (1990. október 3., az egységes német állam létrejötte és november 19., a vonatkozó katonai egyezmény aláírása között) Magyarország csak korlátozott mértékben juthatott és 1995. ősz—tél 67
