Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1995 (1. évfolyam)
1995 / 1. szám - WASHINGTON: KELLENEK-E NEKÜNK? - Brzezinski, Zbigniew: A megtervezett Európa
Zbigniew Brzezinski Nyugattal. Ebben az esetben a már kiterjesztett NATO-nak nem volna más választása, mint hogy megint védelmi szövetséggé váljék a külső fenyegetéssel szemben. Ez olyan törést eredményezne a tágabb transzkontinentális biztonsági rendszer szerkezetében, amely nagy veszélyeket rejtene magában, elsősorban magára Oroszországra nézve. A Szovjetunió évtizedekkel ezelőtt elutasította a részvételt a Marshall-terv- ben, s úgy döntött, hogy inkább egyedül halad — amíg össze nem roppant a történelmi feladat súlyától. A mai Oroszország, melyet délen az új muzulmán államok fenyegetnek, s amely Keleten egy majdani konfliktus lehetőségével kénytelen szembenézni, nincs abban a helyzetben, hogy a Nyugattal is konfliktusba keveredjen. Moszkva talán késleltetheti a NATO kiterjesztését, de Európa növekedését nem állíthatja meg, és azt sem tudja megakadályozni, ami ezzel jár: hogy az euro—atlanti biztonság nagyobb ernyője boruljon a tágabb Európa fölé. Legfeljebb önmagát tudja megint elszigetelni. A Kreml vezetőinek ezt meg kellene érteniük.3 Az itt vázolt kettős alapú terv segíthet nekik abban, hogy szovjet elődeik legnagyobb hibáját elkerülhessék. Túllépni Nagy Sándoron Az amerikai közvélemény, elsősorban az 1994. novemberi kongresszusi választások fölényes republikánus győzelmének engedve, támogatná ezt a programot. A Kongresszus a külügyminisztérium hetedik emeletén buzgólkodó befolyásos tisztségviselők átgondolatlan ellenlobbizása ellenére már a múltkori választások előtt is elfogadta az úgynevezett Brown-féle törvénymódosítást. (Csak 22 szenátor — köztük 21 demokrata — szavazott ellene, 74-en támogatták). Ez kimondja, hogy ezentúl négy középeurópai ország részesülhet az egyébként a NATO-tagországok számára fenntartott különleges együttműködés privilégiumaiban a hadsereg ellátása és a fegyvervásárlás területén. 1994 elején a szenátus elsöprő többsége helyeselte azt a döntést, hogy előbb- utóbb számos közép-európai országot fogadjanak be a szövetségbe. Az 1994-es választások megerősítették a NATO mielőbbi kibővítésének kongresszusi támogatását. A NATO kibővítése új kötelezettségekkel jár, s lesznek, akik szót emelnek emiatt. A tervezett kiterjesztés komoly lépést jelent, ezért a vele járó további terhek, sőt kockázatok tejes tudatában kell végrehajtani. De Amerika viszonya a megnagyobbodott Európához perdöntő jelentőségű. A Partnerség a Békéért program már kibővítette a szövetség kötelezettségeinek hatókörét azzal, hogy minden „aktív résztvevőnek" joga van a NATO-val konzultálni, ha fenyegetve érzi magát. A békepartnerségben közreműködőkre tehát de facto vonatkozik a 4. cikk, amely külső fenyegetés esetére konzultációkról rendelkezik. Az 5. cikk kimondja, hogy a formális tagok részére támadás esetén garantálni kell a védelmet, s ez súlyos új kötelezettséget jelent, ami ellen nyílván sokan tiltakoznak majd. 34 Külpolitika
