Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1995 (1. évfolyam)
1995 / 3-4. szám - EURÓPÁBÓL AZ UNIÓBA - Inotai András: A regionalizmus dinamikája a magyar-német kapcsolatok példáján
A regiomlizmus dinamikája... Végül említést érdemel, hogy Magyarország továbbra is egyértelmű politikafogadó Oroszországgal szemben az energetikai szállítások és infrastruktúra vonatkozásában. Gyakorlatilag a teljes magyar olaj- és gázimport innen érkezik. A függőség diverzifikálása érdekében sürgősen szükség van az energetikai infrastruktúra olyan bővítésére, amellyel Magyarország elérheti az alternatív energiaszállítókat. Az Adria-olajvezeték reaktiválása és részben új gáz- és olajvezetékek építése segíthet a függőség diverzifikálásában. Az utóbbi esetben jelentős szerep juthat Németországnak, hiszen pl. a norvég gázt német területen keresztül lehet Közép- Európába szállítani. c) Számos tanulmány született az elmúlt években a közép- és kelet-európai országok közötti (szub)regionális együttműködésről (összefoglaló értékelést közölInotai-Sass, 1994). A Visegrádi Csoport létrejöttének fő politikai és biztonsági motiválója a Keletről jövő fenyegetés, pontosabban a Gorbacsov elleni puccs során kialakult bizonytalanság volt. E tényezők szerény mértékben bővültek gazdaságiakkal, miután minden egyes ország aláírta a társulási megállapodást az EU-val. Vagyis a szubregionális együttműködés sokkal inkább külső nyomásra alakult ki, mintsem eredeti intraregionális kezdeményezés hatására. Miután a térség mindkét meghatározó „horgonya", a biztonsági és a gazdasági is a régión kívül helyezkedik el, aligha várható a közeljövőben a szubregionális kooperáció látványos fejlődése. Mindegyik ország saját maga törekszik arra, hogy a lehető legjobb egyéni pozíciókat építse ki mind a NATO-, mind az EU-csatlakozás vonatkozásában. Vagyis az egyes országok egymáshoz való viszonyát döntően a verseny, nem pedig a kooperáció határozza meg. Ausztria EU-csatlakozását követően átértékelésre szorulhat a hagyományos „Mitteleuropa- koncepció" is. Mindenféle szubregionális együttműködésnek csak az EU-n belülről indulva van értelme. Vagyis a szorosabb kooperáció feltételezi az EU-tagságot. Annak ellenére, hogy a német—lengyel és a német—cseh kapcsolatokban még mindig vannak rendezetlen elemek, a Visegrádi Csoportban senki sem tekinti Németországot olyan kihívásnak vagy fenyegetésnek, amely a csoporton belül összehangolt tevékenységet és szükség esetén közös fellépést indokolna. Ha ilyen németellenes törekvések megjelennének, bizonyosra vehető, hogy Magyarország ellenezné azokat. A mai helyzetet az jellemzi, hogy minden visegrádi ország (és vállalat) a lehető legjobb üzleteket szeretné kötni Németországgal, és a régió országai egymással versenyeznek a német tőkéért. Ez az alaphelyzet csak akkor módosulhat, ha a visegrádiak az EU tagjává válnak. A csatlakozást követően ugyanis nagyon valószínű a szubregionális együttműködés látványos bővülése. A magyar alkuerő növelésének legígéretesebb lehetősége az ország földrajzi helyzetében és közbenső fejlettségi szintjében rejlő potenciális előnyök kihasználása. Említettük már, hogy Németország a (szub)regionális stabilitás és biztonság fenntartása és erősítése szempontjából lényegesnek tartja a magyar szerepet. Ugyanakkor Magyarország alapvetően érdekelt abban, hogy Nyugat és Kelet, Észak és Dél között fontos tranzitországgá fejlődjön. Ahhoz, hogy ezt a célt el lehessen érni, két követelménynek kell teljesülnie. Egyrészt nagyszabású infrastrukturális projekteket kell megvalósítani, másrészt fenn kell tartani az egész térség 1995. ősz—tél 63
