Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1995 (1. évfolyam)
1995 / 3-4. szám - EURÓPÁBÓL AZ UNIÓBA - Inotai András: A regionalizmus dinamikája a magyar-német kapcsolatok példáján
A regionalizmus dinamikája... adódó azon következményeket, amelyek a politikafogadó státuszt a kilencvenes évek elejétől kezdve feltehetően hosszabb időn keresztül befolyásolhatják. Az uralkodó, ha ugyan nem az egyetlen és kizárólagos feladatot az új politikai vezetés az 1945 után az országra kényszerített függőségi modell minél gyorsabb és minél teljesebb körű felszámolásában látta. A legkisebb kétség sem merült fel a lehetséges jövőbeli függőségek tekintetében, amelyek könnyen ereszthetnek éppolyan mély gyökereket, mint amilyenek az előző néhány évtizedben kialakultak, és foghatnak át ugyanannyi területet, mint amennyire az előbbiekben ábrázolt szovjet modell kiterjedt. Magyarország „visszatérése Európába", amit a NATO-val létesített intézményes kapcsolat és az EU-val aláirt Társulási Egyezmény szimbolizált, nagymértékben elleplezte azt, hogy sürgősen szükség lenne (lett volna) a politikafogadó státusz újradefiniálására. Csak tekintélyes késéssel és az új partnerekkel kapcsolatban szerzett és nem mindig kedvező tapasztalatok, nem utolsósorban az általunk várt-remélt fejlődés lassúsága és nehézkessége vezettek oda, hogy a politikusok realisztikusabban kezdjenek gondolkodni Magyarország lehetőségeiről és korlátáiról az új körülmények közepette. A fejlődés meglehetősen hasonló volt a térség többi országában is. Az első hónapokat jellemző illúziók és korlátlan várakozások morálisan ugyan jogosak voltak, de a vezető európai politikacsinálók mindennapi tevékenységében, sőt talán stratégiai elképzeléseiben is egész más szinten és minőségben—és semmiképpen sem morális, hanem hatalom- és reálpolitikai síkon—jelentek meg. A kiábrándulást követően ideje volt visszatérni a térképhez és a történelmi tapasztalatokhoz. Ebből pedig — néhány közép- és kelet-európai politikus számára nagyon sajnálatos módon—az az általános következtetés adódott, hogy a régió újra kivívott függetlensége ellenére a belátható jövőben alapvetően politikafogadó szerepre van „kárhoztatva". Európának ez a része mintegy két évszázados „modem" történelme során — a Monarchia időszakától eltekintve—sosem volt képes arra, hogy saját maga és saját területén belül hozza létre a fenntartható fejlődéshez nélkülözhetetlen biztonsági és gazdaságmodemizációs feltételeket, „horgonyokat". Ezek a „horgonyok" mindvégig a régión kívül maradtak, és ezen az alaphelyzeten 1989 és 1990 „csodaévei" sem változtattak. „Csak" a „horgonyok" földrajzi elhelyezkedése változott, amennyiben a Keletet felváltotta a Nyugat. Mégis, a történelmi események megnyitották az utat az európai regionalizmus új modelljének kimunkálása felé. 2. A magyar—német kapcsolatok és az új regionalizmus 2.1. A regionalizmus értelmezése Az új korszakba Magyarország mint posztkommunista és kisméretű közép-európai ország lépett. Németország ugyanakkor posztmodern (és posztindusztriális) gazdasági nagyhatalom2, amelynek növekvő politikai befolyása van elsősorban Európában, de részben az öreg kontinensen túl is. Mindkét ország fontos politikai eszköznek tekinti a regionalizmust, de a fogalom értelmezése az eltérő érdekek miatt valószínűleg különbözik. 1995. ősz—tél 51
