Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1995 (1. évfolyam)
1995 / 3-4. szám - EURÓPÁBÓL AZ UNIÓBA - Inotai András: A regionalizmus dinamikája a magyar-német kapcsolatok példáján
Inotai András tik. A záró fejezet a legfontosabb megállapításokat összegzi és néhány jövőbeli irányzatot és választási lehetőséget vázol fel. 1. Történelmi háttér Magyarország modernkori történelmének túlnyomó részében egyértelműen politikafogadó ország volt, amelyet aszimmetrikus viszony vagy kifejezetten függőségi kapcsolat kötött a mindenkori politikacsináló országokhoz. Ezt az „egyenlőtlen" viszonyt több tényezővel lehet magyarázni. a) Az országot történelme során rendszeresen nagyobb és erősebb szomszédok vették körül. Ezért Magyarország méretei és „fizikai jellemzői" csak igen ritkán engedték meg a regionális (és még kevésbé az európai) politikacsinálói státuszba való felemelkedést. b) Magyarország földrajzilag olyan térségben helyezkedik el, amelyben évszázadokon keresztül ütköztek nagyhatalmi érdekek. c) A szárazföldi, kontinentális bezártság racionális gazdasági alapokon állva nem tette lehetővé, hogy az ország meghatározó (gazdasági) kapcsolatai egy 500—800 km-es sugarú körön kívülre kerüljenek. A legutóbbi években végbement drámai mértékű gazdasági irányváltás ellenére a külpiaci értékesítés és részben a beszerzés 70—80 százaléka ma is ezen a körön belül folyik. d) A kereskedelmi (és gazdasági) kapcsolatok nagyfokú nyitottsága, továbbá a legfontosabb nyersanyagok és energiahordozók importjára való ráutaltság Magyarországot gazdaságilag rendkívül érzékeny és sebezhető országgá teszi. e) Az első világháborút követően az ország elveszítette korábbi területének kétharmadát. Azáltal, hogy az új határok sem észak, sem kelet, sem pedig dél felé nem képeznek természetes védővonalat, Magyarország sebezhetősége politikai és biztonsági szempontból is jelentősnek mondható. f) Végül a közepesen fejlett magyar gazdaság és társadalom rendszeresen a fejlettebb országoktól várta és várja a gazdasági- társadalmi modernizációhoz szükséges külső támogatást. A sikeres felzárkózás érdekében szívesen vállalja a politikafogadó szerepkört. Bár Magyarország modem történelmének első szakasza az Osztrák—Magyar Monarchián belüli fejlődésként irható le, ez a periódus nem üidatosította a magyar társadalomban az ország nagyfokú gazdasági függőségét, még kevésbé pedig politikafogadó státuszát. Mint a Monarchia szilárd és befolyásos tagja, amelyet gyors gazdasági növekedés, a térség infrastruktúrájába való szerves beépülés, politikai téren dualizmus, kulturális és nyelvi vonatkozásban ugyanakkor igen széles skálát átfogó diverzifikáltság jellemzett, Magyarország — helyesen vagy helytelenül—inkább politikacsinálónak, mintsem politikafogadónak tekintette önmagát (Kiss, 1995). Meglepő módon ez a szemléletmód és értékítélet alig változott az első világháborúban elszenvedett vereség után. A két világháború közötti politikafogadó státuszt kényszer48 Külpolitika
