Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1995 (1. évfolyam)
1995 / 1. szám - WASHINGTON: KELLENEK-E NEKÜNK? - Brzezinski, Zbigniew: A megtervezett Európa
Zbigniew Brzezinski A választ mindenekelőtt Németország és Oroszország átalakuló körülményei teszik szükségesé. Annakidején a NATO létrehozása elsősorban arra a kihívásra válaszolt, amit e két állam aránytalanul nagy ereje jelentett a stabil európai rend számára. Az elmúlt negyven év során a NATO teremtett biztonságos kereteket ahhoz, hogy Németország konstruktív szerepet játszhasson az egyesülő Európában, Nyugat-Euró- pa pedig biztonságban legyen a Szovjetuniótól. A ma feladata annak a formációnak a megtalálása, amely konszolidálja Németországot a tágabb Európában, s együttműködési viszonyt hoz létre az új Oroszországgal, ugyanakkor kizárja mindenfajta geopolitikai vákuum lehetőségét a tágabb Európa és az új Oroszország között. Németország és Oroszország Tudomásul kell vennünk, hogy Németország és Oroszország egyaránt a kényes és összetett nemzeti újrameghatározások korát éli. Nem öncélú gáncsoskodás Németországgal — a demokratikus európai közösség e mintapolgárával — szemben, ha megjegyezzük: az újraegyesített Németországnak ugyanúgy lehetősége van arra, hogy egyre európaibb Németországgá váljék, mint arra, hogy egyfajta német Európára törekedjék. A kibővített Európai Unió keretei, s méginkább a lendületesebben bővülő NATO keretei között az előbbinek nagyobb a valószínűsége — ha Amerika tevékenyen közreműködik a bővítés kialakításában. Ha a NATO elsorvad és a biztonságát vesztett, sorsára hagyott Közép-Európa újból a hatalmas nyugati és keleti szomszédok vadász- területévé válik, akkor az utóbbi a valószínűbb. Ezért elkerülhetetlen az is, hogy Európa megszerkesztésének következő szakasza magában foglalja a szoros német—lengyel politikai együttműködés tudatos elősegítését. A ma Nyugat-Európája nem valósulhatott volna meg a korábbi német—francia megbékélés nélkül. A Németország és Lengyelország közötti mélyreható és széles körű megbékélés nélkül a hidegháború utáni Európa sem válhat igazi „Európává". Együttműködésük csak akkor bizonyul majd valódinak, ha egyik legfőbb szempontja a biztonság lesz. Európa jövőjét döntően befolyásolja majd, hogy ez a biztonsági együttműködés — amely felé a Nyugat-Európai Unióban már történtek lépések — megkezdő- dik-e, akár az euro—atlanti szövetségen belül, akár azon kívül (vagyis Amerika közreműködésével vagy anélkül). Oroszország folyamatban lévő újrameghatározása keményebb lehetőségeket rejt magában. Németország demokratikus volta nem kérdéses, viszont az orosz demokrácia a legjobb esetben is törékeny. Azonkívül Németország elkötelezettsége a Nyugat iránt tartósnak mondható; a kérdés csak az, mennyire lesz egyenrangú vagy egyoldalú Németország szerepe az új Európában. Oroszország kapcsolata a Nyugattal — még az is, hogy előszeretettel határozza meg önmagát a Nyugat részeként — eléggé bizonytalan. Oroszországban a politikai harcok alapjában véve akkor érnek majd véget 26 Külpolitika
