Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1995 (1. évfolyam)
1995 / 1. szám - WASHINGTON: KELLENEK-E NEKÜNK? - Brzezinski, Zbigniew: A megtervezett Európa
Zbigniew Brzezinski Nemcsak az Európai Unió nyújtja kezét újabb tagok felé, Európa biztonsági szerve, a Nyugat-Európai Unió is ezt teszi majd. Már létre is hozta a társult partnerek speciális kategóriáját, ahová számos közép-európai állam tartozik. Formális EU-tagságuk olyan további gazdasági kötelékeket és közös politikai érdekeket teremt majd, melyek elválaszthatatlanok a biztonsági dimenziótól. Mivel az Európai Unió legtöbb tagja a NATO-ban is részt vesz, aligha képzelhető el, hogy a szövetség semleges maradhat egy NYEU-tagország elleni támadás esetén. Gyakorlatilag tehát a szövetség formális kiterjesztésének kérdése most már megkerülhetetlen. A kérdés rendezésének elmaradása megerősítheti az euro—atlanti szövetségen belüli — s a boszniai tragédia révén oly nyilvánvalóvá vált — széthúzó irányzatokat. Bush és Clinton kormányzatának szégyenletes határozatlansága sokban hozzájárult ahhoz, hogy olyan elkülönült koalíciók jöhessenek létre a NATO-n belül, amelyek szembefordítják a briteket és a franciákat, amelyeket Oroszország kívülről támogat, és amelyek végső soron Amerika és Németország ellen irányulnak. A boszniai helyi konfliktus tehát közvetlen kihívást jelent a szövetség politikai kohéziója számára. Európa hosszabb távú megtervezésének hiánya a szövetséget történelmi létjogosultságától foszthatja meg. Ködös politikai irányelvek Nem a rosszindulatú bírálat szándékával mutatunk rá arra, hogy a Clinton-adminiszt- ráció mindeddig nem szolgált sem stratégiai elképzeléssel, sem egyértelmű irányvonallal a NATO-kibővítés kérdésében, ebben az Európa jövőjét annyira meghatározó kérdésben. Annyi bizonyos, hogy az elnök kijelentette (szóvivői pedig később szent szövegként ismételgették): a kérdés ma már nem az, hogy „lesz-e" NATO-kibővítés, hanem az, hogy „mikor és hogyan". Az elnöki vezetés feladatköréhez azonban nemcsak a kérdések pontosítása, hanem a válaszadás is hozzátartozik. Pontosan a „mikor és hogyan" az, ami válaszért kiált. Az amerikai politikai álláspont körül gomolygó köd még sűrűbb lett attól, hogy az elnök legfőbb tanácsadói is különböző dolgokat hangsúlyoztak. Maga Clinton elnök úgy nyilatkozott, hogy a NATO kibővítése „nem függ attól, hogy megjelenik-e új fenyegetés Európában". Külügyminiszter-helyettese ezzel szemben ezt mondta a nyilvánosság előtt: „Természetesen van még egy tényező, amely befolyásolja a NATO kibővítését, és ez Európa általános biztonsági légköre." A legmesszebbre az alelnök ment, biztosítva a közép-európaiakat arról, hogy „Amerika biztonságát is érinti a Nyu- gat-Európa és Oroszország között elterülő államok biztonsága". A Vezérkari Főnökök Egyesített Bizottságának elnöke pedig még ennél is leplezetlenebből fogalmazott, mondván, hogy „bármely kelet-európai országot fenyegető veszélyt... az Egyesült Államokat fenyegető veszélynek tekintünk". Az Egyesült Államok alelnöke jelezte azt 24 Külpolitika
