Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1995 (1. évfolyam)
1995 / 2. szám - DOKUMENTUM - Az Észak-atlanti Közgyűlés budapesti ülésszakának beszédeiből: Karsten Voigt, az Észak-atlanti Közgyűlés elnöke
Karsten Voigt beszéde Észak-atlanti Közgyűlés, Budapest, 1995. május 27—29. E z a találkozó az Észak-atlanti Közgyűlés első olyan ülése, amely egy ma még „terepen kívüli", de a közeljövőben „terepen belüli" országban kerül megrendezésre. Ez az ülés egyfajta mérceként is felfogható: azoknak a sikereknek a mércéjeként, amelyeket a Kelet- és Közép-Európával folytatott, együttműködésen és partnerségen alapuló kapcsolatok építése terén elértünk. Az, hogy a NATO parlamenti fóruma most Magyarországon ült össze, az egész régióhoz intézett üzenetként is felfogható. A helyszín — Budapest — jól illik az alkalomhoz, hiszen az Európát átalakító események Varsón, Prágán és Moszkván kívül itt is, sőt különösen itt vették kezdetüket. Soha nem feledjük azt a sorsdöntő szerepet, amelyet Magyarország azokban a drámai hetekben magára vállalt, s különösen emlékezni fogok rá én, aki azokban a kritikus hetekben több ízben is megfordultam a magyar fővárosban. Szintén itt, Budapesten létesültek az első kapcsolatok a Közgyűlés és Kelet-Európa között a változásoknak ebben a korai időszakában. A Varsói Szerződés tagországaiból Magyarország mostani miniszterelnöke, Horn Gyula volt az első képviselő , aki az 1988-ban, Hamburgban tartott ülésünkön beszédet intézett az Észak-atlanti Tanácshoz. Ezért nem volt meglepő, hogy a magyar országgyűlés elsők között delegált „meghívott küldöttséget" a Közgyűlésbe. A magyar küldöttség azóta a Közgyűlés és a kelet-európai parlamentek közötti kapcsolatok fejlesztésének élharcosa volt. De Magyarország természetesen nem állt ezzel egyedül. Más országok is ugyanolyan tevékenyen közreműködtek a NATO-ban való részvétel határainak kitágításában. A munkánkba egyre mélyebben belekapcsolódó meghívott küldöttségek mára már a Közgyűlés irányelveit meghatározó tényezővé váltak. Hadd említsem meg három magyar parlamenti küldött nevét — Kovács Lászlóét, Csóti Györgyét és Wachsler Tamásét —, mivel a maguk egyéni módján mindhármójukban az az elhivatottságérzés testesült meg, amellyel a magyar küldöttség, de általában minden keleteurópai küldöttség a szövetségbe való teljes integráción munkálkodott. Ma reggel az előttem szóló újabb lépéssel gazdagította az újítás lassan hagyománnyá váló szellemét, amikor javasolta, hogy itt a magyar országgyűlés épületében hozzuk létre az Északatlanti Közgyűlés információs központját. Ennek a központnak az lesz a feladata, hogy az Önök országgyűlési képviselői valamint a nagyközönség számára információval szolgáljon a NATO-ról és a Közgyűlésről, emellett azonban erősíteni és remélhetőleg harmonizálni fog más, már folyamatban lévő erőfeszítéseket is, amelyek arra irányulnak, hogy a NATO eszmei jelenléte Magyarországon érezhetőbbé váljon. A Közgyűlés — magamat is beleértve — üdvözli és támogatja ezt a javaslatot. 1995. nyár 95
