Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1995 (1. évfolyam)
1995 / 2. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Nagy Péter: Információs forradalom a diplomáciában
Információs forradalom a diplomáciában Nagy Péter A Magyar Köztársaság külpolitikájának eredményességéhez, többek között, elengedhetetlen a nemzetközi politika és a világgazdaság fő erőközpontjai (az Egyesült Államok, az Európai Unió, Oroszország, Japán) belső változásainak és egymáshoz való viszonyának figyelemmel kísérése, folyamatos elemzése (kül- és biztonságpolitika). Ehhez az elemzéshez szükség van olyan módszerekre és technológiára, amelyek lehetővé teszik a nemzetközi politika, gazdaság fejlődési tendenciáinak tudományos igényű feltárását a külügyminisztériumokban és a diplomáciai tevékenységben. Ez a feladat ma már megoldható, mert az egész földgolyót „globális faluvá" változtató információs és kommunikációs forradalom elérte a külügyminisztériumokat, a diplomáciát is. (Eldon, 1994., Florini, A.M. 1989., International Communication... 1968.). Célom az információs-kommunikációs forradalom külügyi, diplomáciai szférát érintő főbb jellegzetességeinek, tendenciáinak bemutatása. A történelmi léptékű átalakulásokat jól jellemzi az Egyesült Államok külügyminisztériumára vonatkozó néhány adat (Hastedt). Ismeretes, hogy az amerikai külügyminisztérium hivatalosan 1789-ben jött létre, Thomas Jefferson volt az első külügyminiszter. Minisztériuma két misszió munkáját felügyelte, személyzete pedig egy főhivatalnokból, három beosztott ügyintézőből és egy tolmácsból állt. A New York Times még 1882-ben is a külügyminisztérium megszüntetését javasolta, mert „kevés dolguk akadt külföldön" (Kennedy, 1992). A második világháború előestéjén az Egyesült Államok követségeinek száma 60-ra emelkedett, de más alig változott. Az akkori külügyminiszter, Dean Acheson kijelentette, hogy információgyűjtő technikájukat csak az írógép és a telegráf különböztette meg attól a technikától, amit John Quincy Adams Szentpéterváron, Benjamin Franklin pedig Párizsban használt. A külügyminisztérium feladatainak növekedésével együtt változott a feldolgozandó adatok, információk mennyisége. Az 1960-as évek végén és az 1970-es évek elején naponta 4000 hírt dolgoztak fel, ennek fele titkos volt. 1975-ben mintegy egymillió táviratot dolgoztak fel, a táviratok mennyisége évente körülbelül 15 százalékkal növekedett. A 80-as évek közepén 10 000 hírt, jelentést, utasítást küldött és kapott naponta a külügyminisztérium. Ezek közül 200 olyat, amely valamilyen cselekvést követelt vagy felkeltette a döntéshozók figyelmét. Maga a külügyminiszter azonban ezeknek a döntéseknek csak egy 1995. Nyár
