Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1995 (1. évfolyam)
1995 / 2. szám - NEMZETEK ÉS KISEBBSÉGEK - Kardos Gábor: Megoldhatók-e az etnikai konfliktusok? (Közép-és kelet-európai tapasztalatok)
Megoldhatók-e az etnikai konfliktusok? rendezés. A kisebbségi közösségeknek ilyen módon lehetőségük van a helyi többség birtokában az igazgatási szervek irányítására. A helyi szervekben való együttműködés az etnikumok közötti békés együttélés iskolája lehet. A területi decentralizációnak persze csupán akkor van értelme, ha az ország területi beosztását nem változtatják meg az etnikumok közötti arány módosítására, avagy nincs ugyanerre irányuló törekvés betelepítés útján. E területi decentralizációnak is vannak azonban hátrányai, így például adott esetben a megosztottság megerősítése (a mi falunk — a ti falutok). További probléma, ha a kisebbségi közösség nem jelent helyi többséget, ilyenkor a területi decentralizáció önmagában semmiképpen sem elegendő, ki kell egészítenie a kisebbségi jogok érvényesülésének. A kisebbségi jogok katalógusából22 a következőket emelném ki: a kisebbséghez való tartozás, azaz az identitás választásának szabadságát, a diszkriminációmentességhez való jogot, a nyelvi szabadságokat (az anyanyelv elismeréséhez való jogot, az anyanyelv használatának jogát, beleértve ebbe a közhatalmi szervek előtti és a büntetőeljárás során történő használatot, a személy- és családi nevek használatát, a település és utcanevek használatát), a tanulási jogokat (a kisebbségi nyelven tanulás jogát az állami iskolarendszerben és az iskolák alapításának és fenntartásának jogát), a kisebbségi szervezetek (beleértve a politikai pártokat is) alapításának és fenntartásának jogát, a közügyekben való részvétel jogát és a szabad kapcsolattartás jogát az azonos etnikum tagjaival, bárhol éljenek is. Anélkül, hogy itt részleteiben érinteném az egyéni jogok— kollektív jogok vitát, annyit feltétlenül szükségesnek tartok megjegyezni, hogy az egyéni kisebbségi jogoknak szükségszerűen varinak kollektív dimenziói. Ezt jól illusztrálja az anyanyelv használatának joga. Ha a kisebbségi közösség szegény és nem képes saját iskolák fenntartására, az általános oktatási rendszernek kell szükségleteiket kielégítenie. Noha az igény egyéni, sőt mi több, a jog maga is egyéni, ahhoz, hogy kisebbségi tannyelvű osztály induljon, esetleg ilyen iskolát hozzanak létre, mindig kell egy, a törvény által megkívánt minimális számú szülői igény. Következésképpen egy egyéni jog csupán kollektív módon elégíthető ki. Szoros analógia áll fenn az egyesülési vagy a vallásszabadsággal, egy egyesület vagy egy egyház létrehozása nyilvánvalóan egynél több embert kíván. Mi több, az egyéni egyesülési, illetve vallásszabadság gyakorlása éppúgy nem választható el az egyesület vagy az egyház szabad működésétől, ahogyan az anyanyelven tanulás joga sem a kisebbségi iskola vagy osztály lététől és zavartalan munkájától. A személyi autonómia gondolata Otto Bauertől ered, és a lényege analóg az egyház szabadságával.23 Az etnikailag kevert terület lakói az önazonossághoz való joguk alapján szabadon eldönthetik, hogy egy kisebbség tagjainak tekintik-e magukat és részt vesznek-e a kisebbség érdekeit képviselő szervezetek munkájában éppúgy, ahogyan arról is határozhatnak, tagjai lesznek-e valamely egyháznak és szerepet játszanak-e annak belső igazgatásában (ha ezt az adott egyház lehetővé teszi). A kisebbségi szer1995. Nyár 65
