Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1995 (1. évfolyam)
1995 / 2. szám - NEMZETEK ÉS KISEBBSÉGEK - Glatz Ferenc: Magyarország az Európai Unió és a kisebbségi kérdés
Glíitz Ferenc 3. Reális probléma a kollektív jog beillesztése szinguláris jogon építkező európai államrendszerünkbe. Néhány, inkább csak a gondokat érzékeltető példa. Először: a kisebbségek megmaradásának elemi követelménye, hogy mint kollektívumoknak állami kisebbségi oktatást garantáljanak számukra a költségvetésből. De a kisebbségi iskolák, kevesebb tanulólétszám esetén növelik a diákok bekerülési költségét: kevesebb diák jut ugyanannyi tanerőre, fenntartási költségre. (Mivel a térség nagyobbik fele etnikailag kevert, egy adott szinten túl nem lehet néhány vagy tucatnyi gyermeknek helyi kisebbségi iskolát nyitni A körzeti beiskolázás — különösen középfokon — kollégiumrendszerek kiépítését kívánja, ami ismét többletköltség.) Vagyis a többségi nemzethez tartozó állampolgár (aránytalanul) is finanszírozza a kisebbség kollektív jogait. Növeli a gondokat, hogy a teljes kulturális autonómiához hozzátartozik az egyetemi-főiskolai képzés biztosítása. De milyen szakválasztási rendszert tartson fenn az állam a maga kisebbségei számára? Az egyiptológiától a matematikusképzésig, vagy csak bizonyos alap-, netán tanárszakok költségeit vállalja magára? (A „bekerülési költség" itt is sokkal magasabb, mint a többségi nyelven történő képzés esetén.) Másodszor: államközi problémák. Mit vállalhat a szomszéd állam e gondokból magára, a maga többségi iskolarendszerével? Mit vállalhat át a magyarországi szlovákok, románok, szerbek, horvátok képzésében szomszédaink iskolarendszere, s az ottani magyarokéban a mi költségvetésünk? Mennyit hajlandó áldozni a magyar adófizető polgár a határokon túli magyarok itteni képzésére, kutatásuk segítésére, s mikor szólal fel a polgár: de hiszen ők odaát fizetnek adót; előbb az én gyermekemnek adjanak iskolakedvezményeket! Harmadszor: gondok a politikai autonómia körül. Az országos önkormányzat — belső korlátozott jogszabályalkotói tevékenységgel, költségvetésből támogatott tisztviselőkkel — könnyen elfogadható követelmény. De hogyan illeszkedjék az országos törvényhozáshoz a kisebbségi képviselet? Még a területi autonómia lehet az egyszerűbb — bár érzelmileg ez a legnehezebben tolerálható a többségiek részéről. Ez esetben a területi képviseletet az állam betagozza a maga központi törvényhozó rendszerébe. Ahogy legújabban tette ezt Horvátország: Krajina néven néhány megyényi területből területi-igazgatási autonómiát adott a többségben élő szerbeknek. (Szó sincs tehát arról, hogy a területi autonómia az állam területi integritásának megsértése.) További kérdés: hogyan tehető kompatibilissé a területi autonómia és az állam igazgatási nyelve? Továbbá: hogyan történjék a kisebbségi képviselet a szórványokban? Rendelkezzenek a kisebbségi állampolgárok két szavazati joggal: egyszer mint a politikai pártokra szavazók (konzervatívok, szocialisták stb.), másodszor mint etnikai képviseletükre szavazók? Juttassanak két típusú képviselőt is ugyanazon parlamentbe? Vagy netán fontolgassuk ismét a kétházas parlament tervét, ahol az egyik házban az egyéni jogon, a másik házban a kollektív jogon megválasztott honatyák ülnek? Legyen szétválasztva a 54 Külpolitika
