Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1995 (1. évfolyam)
1995 / 2. szám - EGY EURÓPAI AZ UNIÓ KAPUI ELŐTT - Csaba László: Magyarország az átalakuló posztszocialista világban
Csaba László Különösen az e cikk tárgyát képező keleti kapcsolatrendszerben nincs és belátható időn belül nem is lesz olyan külső iránytű, amelyhez a hazai döntéseket egyszerűen hozzá lehetne igazítani. Az autonóm célválasztást pedig a tárgyilagos helyzetmegítélés alapozhatja meg — amire a következőkben teszünk kísérletet. Körkép — madártávlatból Egy cikk keretei nem teszik lehetővé, hogy a posztszocialista térség fejleményeit taglaló, monografikus terjedelmű elemzések (EGB, 1995; EBRD, 1994; Kopint-Datorg, 1995) eredményeit akárcsak kivonatosan is ismertessük. Ehelyett néhány, döntési szempontból lényeges mozzanatot érdemes kiemelni. Mindenekelőtt föl kell hívni a figyelmet arra, hogy a nemzetközi összehasonlításokban kiindulópontként és/vagy döntő bizonyítékokként használt „kemény tények" gyakorta nagyon is puhák. Bár a statisztika tervgazdaságokban szokásos meghamisításának gyakorlatával — a legszebb növekedési mutatókat közreadó Kína kivételével3 — már mindenütt felhagytak, a közkézen forgó adatok minősége többnyire zavarba ejtő. Az előzetes — a tárgyév lezárását követő hetekben kiadott — és a véglegesnek tekinthető — mintegy két év késéssel kialakuló — adatok közt rendszeresen jelentős eltérés lehet, például az infláció kiszűrése és a számos országban a GDP egyharmadát is elérő második gazdaság figyelembe vétele révén. Lengyelországban a GDP 1989— 91 közti visszaesésének mértékét tekintve 50 százalékos eltérést tartalmazó becslések vannak forgalomban. Oroszországban a hivatalos kimutatások 1991 óta minden évben jelentős reálbér-csökkenést mutatnak. Ugyanakkor nagy, reprezentatív mintavételen alapuló háztartás-statisztikai felmérések (Layard, 1994) a legtöbb fogyasztási cikk jelentős, 8—10 százalékos felhasználási növekményét mutatták ki. Ebben nem szerepel a hiánygazdaság felszámolása miatt megszűnt kenőpénz, sorbanállás és más tranzakciós költségek (pl. áruhalmozás) csökkenése, és a választék kiszélesedéséből fakadó dinamikus és minőségi hatások sem. Mivel — a jelen helyzetet is jellemző — nagyfokú bizonytalanság esetén az empirikus felmérések megbízhatóbbak szoktak lenni a közismerten torz4 hivatalos statisztikáknál, az említett ellentmondás már jól jelzi, mennyire a sötétben tapogatózunk. A külkereskedelmi adatokban, de még inkább a fizetési mérleg tételeinél az OECD országok tükörstatisztikája gyakorta jelentősen eltér még a legmegbízhatóbbnak tartott magyar adatoktól is. Ráadásul még egy-egy országon belül is jelentős eltérések vannak az egyes intézmények által közreadott alapadatok között is: a jegybanki, az áruforgalmi, a munkaügyi és a pénzügyminisztériumi adatok sokszor nem is jelentéktelen eltéréseket mutatnak, méghozzá rendszeresen. A nemzetközi intézmények pedig — a tapasztalatok szerint — az ilyenkor már bevetté vált becsléses módszerrel hidalják át az adathiányt. Az utóbbiak vagy a gyakorta önkényes feltételezésekre épülő ökonometriai modellszámítások eredményeiként kelet30 Külpolitika