Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1995 (1. évfolyam)
1995 / 2. szám - EGY EURÓPAI AZ UNIÓ KAPUI ELŐTT - Kádár Béla: Az Európai Unió kibővülésének kérdőjelei és feltételei
Kádár Béla erőforrások minőségével összefüggő szempontok nehezen vehetők figyelembe. A kulturális örökség, a szociálpszichikai környezet, az oktatási rendszer jelentőségét azonban jól tükrözi, hogy 9 Nobel-díjas került ki a magyar iskolarendszerből, s az egy milliárd dollárra jutó műszaki-természettudományos eredmények alapján nemzetközi összehasonlításban Magyarország az 1980—92 közötti időszakban a 4—5. helyen állt. A csatlakozás költségeinek nagyságát természetesen befolyásolja az Unió mezőgazdasági rendtartásának esetleges reformja is. Az agrárpolitika reformját sem csak a kibővülés, hanem elsősorban a világkereskedelem liberalizálásának, az Európai Uniókínálat szerkezeti korszerűsítésének követelményei indokolják, s így par excellence Európai Unió-érdek. A közös agrárpolitika mellett a strukturális alap reformja, a korrekciós támogatások esetleges bilateralizálása különféle nagyságrend-variációkat alakíthat ki a támogatásban. Pontos számítások hiányában is feltételezhető, hogy az Unió költségvetési bevételeinek gazdasági növekedésből származó bővülése lényegesen meghaladja a kisebb népességszámú kelet-közép-európai országok befogadásának költségeit. A kelet-közép-európai országok teljes jogú tagságának kérdését erőteljesen befolyásolják az Unión belüli erőviszonyok, különösen a latin és a germán Európa közötti erőviszonyok, illetve a francia-német kapcsolatok hatalompolitikai szempontból figyelt alakulása. E kérdésnek különös időszerűséget ad Ausztria és a skandináv országok tagsága. Nem megalapozottak az egyes európai és Európán kívüli hatalompolitikai tényezők által felvetett aggályok, amelyek feltételezik, hogy a következő német politikusi nemzedék latin-európai vonakodás esetén autonóm Európa- és Kelet-Közép-Európa- politikát alakít majd ki. A történelmi múlt koncepcionális örökségének továbblépéseként ma Magyarország esetében merülnek fel a legerőteljesebb aggályok a teljes jogú tagság német befolyást erősítő következményeiről. Még óvatos megfogalmazásokból is érzékelhető a vélekedés, hogy Kelet-Közép-Európa csatlakozása elsősorban német biztonságpolitikai és gazdasági érdekeket szolgál közvetlen és közvetett értelemben egyaránt. E vélekedést tükrözi a keleti kibővülés költségeinek viselésében mutatott vonakodás, a csatlakozás időpontjának kitolására irányuló törekvés, a konvoj-teória, illetve a közbenső szubregionális integrációs fokozat szorgalmazása. E magatartás mellett Németország sem mutat hajlandóságot a keleti kibővülés költségeinek meghatározó vagy nagyobb mértékű vállalására. A kibővülés tehát feltételezi a latin-germán illetve francia-német konszenzust a hatalompolitikai osztalékok és költségráfordítások megosztásáról. Bár nem vitatható, hogy a keleti kibővülés osztaléka biztonságpolitikailag Németország és Ausztria esetében közvetlenül nagyobb, közvetett szempontból viszont Nyu- gat-Európa biztonsága nem osztható. A régió országainak biztonsága „indivisibiliter 20 Külpolitika
