Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1995 (1. évfolyam)
1995 / 2. szám - EGY EURÓPAI AZ UNIÓ KAPUI ELŐTT - Kádár Béla: Az Európai Unió kibővülésének kérdőjelei és feltételei
Kádár Béla Nyugat-európai aggályok és ellenérdekek a) A berlini fal leomlását követően a történelmi csillagórát jelentő 1989. év fordulóján volt a legnagyobb mértékű a nyugat-európai fogadókészség Magyarország későbbi teljes jogú tagsága iránt. Az elmúlt fél évtizedben növekvő mértékben s mind határozottabb formában fogalmazódnak meg a befogadás biztonságpolitikai, társadalombiztonsági, felhígulási, döntéshozatali kockázataira, gazdasági költségeire, kedvezőtlen versenyhatásaira, a hatalompolitikai következményeire hivatkozó aggályok és ellenérdekek. A magyar nemzetstratégia szempontjából nem vitatható, hogy Magyarország biztonságpolitikai integrálása a NATO kelet-európai, pontosabban Oroszország- politikájának függvénye. Az orosz átalakulás és stabilizáció folyamatossága esetén érthetően korlátozott a nyugat-európai hajlandóság az indokolt orosz érzékenységet érintő katonai integrálódás kialakítására. Ilyen helyzetben persze a kelet-közép-euró- pai országok esetében is másként jelentkezik a katonai integrálódás intenzítási fokának, formájának, sebességének kérdése. Más kérdés viszont, hogy a katonapolitikai értelemben vett keleti kibővülés jelentősége Nyugat-Európa számára előreláthatóan csak abban a sajnálatos, de korántsem valószinűtlen esetben értékelődne fel, ha Oroszországban illetve Kelet-Európábán átfogó visszarendeződés, erőteljes hatalompolitikai orientáció, destabilizálódás alakulna ki. Efféle helyzetben kétségkívül bekövetkezne Kelet-Közép-Európa biztonságpolitikai jelentőségének, védelmi peremsáv szerepének felértékelődése. Kérdéses viszont, hogy ilyen helyzetben adott lesz-e még a lehetőség katonai integrálódásra. Már ma is látható, hogy több, 1990—92 között még adott, de sajnálatosan elszalasztott történelmi lehetőség kiaknázására jó ideig nem lesz mód. b) Az igazságügyi, rendőri, környezetvédelmi együttműködés elmélyítésének közös érdekei ma nem vitatottak. Jóval erőteljesebben jelennek meg viszont az új kelet-kö- zép-európai tagországok felhígító, döntési paralizist kiváltó hatására hivatkozó aggályok, melyek csak az Unió átfogó reformja, a mélységi kibővülés vagy az európai kemény mag (Németország, Franciaország, Benelux-államok) bizonytalan időtartamú, teljes mértékű integrálódása után tartják elképzelhetőnek a keleti kibővülést. Finomabb formában ezen aggályok a döntéshozatal, érdekegyeztetés, kommunikáció nagyobb számú tagország esetében exponenciálisan növekvő technikai nehézségeire hivatkozva tartják szükségesnek a kibővülés történelmi elnapolását. Aligha vitatható, hogy egy 20 vagy 25 tagból álló Unió működtetése lényegesen több problémát vet fel mint egy 6 vagy 15 tagországból állóé. Tudományos vagy irányítástechnikai érvek alapján azonban aligha indokolható olyan „tagfelvételi zárlat", amely a jelenlegi tagországi létszám növelése esetén bekövetkező működésképtelenségre hivatkozik. Ha egy döntéshozatali testület működőképes 15 szereplő esetében, akkor működnie kell 20 tag esetében is. Ha nem működik, annak nem feltétlenül a 16 Külpolitika
