Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1995 (1. évfolyam)
1995 / 1. szám - DOKUMENTUM - A magyar-szlovák alapszerződés parlamenti vitájának jegyzőkönyve
A magyar—szlovák alapszerződés parlamenti vitája volt, másrészt pedig Jan Slota úrnak a támadására adott válasz, aki kormányzati tényezőként — a Szlovák Nemzeti Párt elnöke —, éles támadást indított az alapszerződés ellen. Ezekkel a garanciákkal, és egyáltalán az alapszerződéssel kapcsolatban, szeretném még aláhúzni a következőt: én nem hiszem, hogy az elmúlt időszakban, a korábbi kormányzat idején jobb lett volna, javult volna a határon túl élő magyarság helyzete. Ellenkezőleg: szaporodtak a feszültségek, a problémák, és jóllehet nekem nincs illúzióm egy-egy szerződéssel kapcsolatban, mert ez csak a kezdő lépés, egy alap, amelyre építkezni lehet, de mindenképpen abban az irányban indultunk el, hogy rendezzük végre a viszonyokat. Miért Párizsban volt az alapszerződés-aláírás, mert ezt is fölvetették. Nos, aláírhattuk volna Komáromban is, de akkor nem 52 ország vezető képviseletének, a Nemzetek Közösségének és szervezeteinek, a világsajtónak a jelenlétében. Ez az egyik. A másik: ma, ezekben a hónapokban Párizs az Európai Unió központja, hiszen Franciaország az Európai Unió soros elnöke. Párizs az UNESCO székhelye, és emlékeztetni kívánom tisztelt képviselőtársaimat arra is, hogy Párizs a szülőhelye a francia—német történelmi megegyezést szolgáló, úgynevezett Elysée-dokumentumnak. S nem utolsósorban Párizsban született az Európai Charta, az a charta, amely új, békés viszonyok megteremtését tűzi ki célul a kontinens államai között. Mi most nem egy vesztes háború után írtunk alá egy dokumentumot, mint ahogy az '47- ben történt, hanem egy olyan időszakban, amikor meg akarjuk váltani a belépés lehetőségét, amikor be akarunk kerülni az Európai Unióba. Nagyon szeretném kérni a tisztelt ellenzéket, hogy mindezeket az érveket és szempontokat mérlegelje, és kérem azt is, hogy ne vezesse félre a közvéleményt sem a kormány szándékait, sem az alapszerződés lényegét, sem annak nemzetközi fogadtatását illetően. Nem hiszem, hogy akadt még ebben az országban olyan kormány, amely olyan széles körű egyeztetést folytatott volna az ellenzékkel és a határon túl élő magyarsággal, mint ahogy a mi kormányunk tette. Tizenhét alkalommal ültek le a kormány képviselői, mind a határon túli magyarság képviselőivel, mind az ellenzékkel. Csak emlékeztetni kívánom önöket arra, hogy Tőkés László a határon túl élő pártok és szervezetek képviselőivel folytatott megbeszélésen elmondotta, hogy a magyar—ukrán alap- szerződés ügyében nem kérdezték meg annak idején a kárpátaljai magyarságot. Nagyon szeretném, hogyha ezekre is emlékeznénk. Nekem meggyőződésem az is, hogy nekünk azt kell szolgálni, ami az ország érdekében áll, és éppen ezért ez az alapszerződés végül is az előítéletekkel próbál szakítani, és békés viszonyokat próbál megteremteni a szomszédainkkal. Eléggé érdekes módon megfogalmazódott az is — ha jól tudom, tegnap, de már korábban is —, hogy a kormány, jómagam is hazaáruló lettem ennek az alapszerződésnek az aláírásával. Nos, ugyanezt mondta Funar a román kormány azon tagjaival szemben, akik ugyancsak alap- szerződés megkötését szorgalmazzák Magyarországgal. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) Nagyon szeretnénk tisztelettel kérni mindenkit, hogy ténylegesen az ország, a nemzet érdekeit tartsa szem előtt, és ne a maga feltűnési viszketegségének próbáljon eleget tenni. (Derültség és taps a kormánypártok padsoraiban.) 1995. tavasz 115
