Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1990 (17. évfolyam)
1990 / 2. szám - Nagy Miklós - Póti László: Demokrácia és reform Európa keleti felében
A Szovjetunió Kelet-Európa-politikájának változását Hruscsov 1955. májusi belgrádi látogatása, a jugoszlávoktól való látványos bocsánatkérés és az osztrák államszerződés megkötése, Ausztria nagyhatalmi megszállásának felszámolása, a szovjet szövetségi rendszer sokoldalú szervezetté (Varsói Szerződés Szervezete) alakítása jelezte. A koreai és a vietnami fegyverszünet megkötése, az 1955-ös genfi négyhatalmi csúcstalálkozó ellenére a második világháború után nyitva maradt legfontosabb kérdésben, Németország helyzetének rendezésében azonban az új szovjet vezetésnek sem sikerült megállapodnia angol, francia és amerikai partnereivel. A Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusa a sztálini örökség nyílt — de felemás — elvetésével felerősítette a kelet-európai országok sorában már az „olvadás” időszakában kialakult polarizációt. Magyarországon és Lengyelországban a sztálini politika bírálata a kommunista mozgalom válságához vezetett. A másik oldalon a régi vonal kontinuitása mellett kardoskodó keletnémet, csehszlovák, román, bolgár, s különösen az albán vezetés hatalmas szövetségesre talált — a Moszkvától az ázsiai vezető szerepet átvenni akaró — Kínai Kommunista Pártban. A Moszkva—Belgrád tengely megteremtésének 1956 áprilisától őszig húzódó kísérletei, a Tájékoztató Iroda feloszlatása, a „szocializmushoz vezető különböző utak” elfogadása felerősítették a magyar- és lengyelországi antisztálinista erőket. A Poznanban, 1956. június 27-én történtek Lengyelországban októberben a válság kompromisszumos megoldásához vezettek. Gomulkát a pártvezetés egy része és egy valóságos népmozgalom segítette hatalomra. Ezzel a megoldással szemben az 1956. október 19-én a szovjet pártelnökség befolyásos tagjaival és tábornoki karának jelentős részével Varsóba érkező N. Sz. Hruscsov is tehetetlennek bizonyult, s kénytelen volt kiegyezni a lengyel nemzeti egységmozgalommal. Az 1956. október 30-i szovjet kormánynyilatkozat a Szovjetunió Kelet-Európa-politikájának a megváltoztatását, a katonai visszavonulás lehetőségét csillantotta fel, de a magyarországi válság fegyveres „megoldása” ezt múló, s csak évtizedek múltán visszatérő politikai alternatívává tette. Magyarországon 1956. október 23-án elemi erejű népfelháborodás söpörte el a Rákosi—Gerő-rendszert. Ezúttal nem térhetünk ki 1956. október—november történéseinek elemzésére, és abból csupán a szovjet Kelet-Európa-politika alakulását befolyásoló tényezőket emeljük ki. A szovjet vezetést a régi és új vonal híveinek harca osztotta meg. N. Sz. Hruscsov 1957 nyarán tudta csak eltávolítani a Molotov—Kaganovics csoportot, a sztálini ortodoxia megőrzéséért küzdőket pártjának vezetéséből. A szovjet vezetés először harckocsikat felvonultatva — a berlini 1953. jú8
