Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1990 (17. évfolyam)
1990 / 1. szám - EK-GAZDASÁG ÉS POLITIKA - Gazdag Ferenc: Külpolitikai integráció Nyugat-Európában (Az Európai Politikai együttműködésről)
latin-amerikai, közel-keleti, mediterrán és kelet-európai munkacsoportról —, de létezik külön munkacsoport az ENSZ, az EBEÉ, s az euro-arab problémák tanulmányozására is. A munkacsoportok közötti rendszeres kapcsolattartást, illetve a hatékonyságot segíti a tagállamok fővárosaiban kölcsönösen akkreditált szakértők rendszere, valamint az EPC egyik leghatékonyabb technikai újítása, az ún. COREU-hálózat (EPC’s communication network) is. (Ez a speciális távközlési rendszer mind nagyobb teljesítménnyel dolgozik, s 1987-ben például naponta mintegy 200 távirat ment át rajta.) Az ötödik szintet képezik az EK-n kívüli országokban akkreditált nagykövetek rendszeres tanácskozásai, különösen ott, ahol nemzetközi szervezetek székhelyei találhatók. A hatodik szint az integrációs politika ún. elnöki rendszere (Presidency). A félévenkénti váltásban betöltött funkció az éppen soros államnak különleges lehetőségeket nyújt: a politikai együttműködés üléseinek zömét az elnökországban tartják, s a megállapodásoknak megfelelően az elnökország a felelős a különböző szintű találkozók megszervezéséért, az előkészítő munkálatokért, a technikai feltételek biztosításáért, az ülések napirendjét, a munkaokmányok alapszövegének elkészítéséért, s nem utolsó sorban az új javaslatok felvetéséért. Ugyancsak tiszte a viták során felmerült ellentétek között a kompromisszumos formák keresése, valamint az EK egyéb intézményeivel való kapcsolattartás is. Közöttük a strasbour- gi székhelyű Európai Parlamenttel, amely az utóbbi években a legtöbb kritikát fogalmazta meg az EPC-vel kapcsolatban.4 Minden miniszteri találkozó után a soros elnök közös kollokviumot szervez az Európai Parlament politikai bizottságával, havonta pedig egy alkalommal azért utazik Strasbourgba, hogy válaszoljon a képviselők kérdéseire. Az EPC évente jelentést készít az Európai Parlament számára, s ennek vitájában az érintett elnökök kötelesek részt venni. Az elnök-ország funkciói közül végül említeni kell az ún. szóvivő szerepet a közösségek és a külvilág kapcsolatában. A soros elnök tartja az esedékes sajtókonferenciákat, s teszi közzé az elfogadott dokumentumokat. Ez a szervező-kezdeményező szerep tette az elnöki rendszert az EPC egyik kulcselemévé, tekintve, hogy a külpolitikai együttműködésben gyakorlatilag ugyanazokat a funkciókat tölti be, mint a Bizottság az EK-n belül. Ezt rögzítette az 1986-os Akta is, mondván, hogy az elnök-ország a „felelős a tagállamok politikai képviseletéért, koordinációjáért és kezdeményezéseiért a harmadik államokkal szemben mindazon tevékenységgel kapcsolatban, amely az Európai Politikai Együttműködést érinti”.5 Végül a két utolsó szintet az ún. „trojka” és a titkárság jelentik. A 97
