Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1990 (17. évfolyam)
1990 / 1. szám - Kádár Béla: A Közép-Európa-fogalom újjászületésének gazdasági értelméről
vül maradó európai országok sorsa. Az európai munkamegosztásba történelmileg mélyen betagozódott EFTA-országokban a gazdasági kívül maradás súlyos lemaradási veszélyek forrása lehet. A kívülálló európai országok csoportjába persze beletartoznak a semlegesek is, a megváltozó nyugat-európai realitások azonban mindenekelőtt a KGST-országok számára jelentenek kihívást. Az új alkalmazkodási kényszerek részben a nyugat-európai reálfolyamatok, részben a gazdasági környezet változásaiból fakadnak. Társadalmi-gazdasági fejlődésük külső feltételeit kétségkívül jótékonyan befolyásolja a történelmi fejlődésüket ezer év óta szorosan befolyásoló szomszédos Nyugat-Európa dinamizálódása, szerkezeti korszerűsödésének felgyorsulása, a hetvenes években erőteljes eurosklerozis orvoslása, a gazdasági környezet deregulálása, liberalizálása, az alkalmazkodási követelmények standardizálódása (nem igényel bővebb magyarázatot, hogy a KGST-országok hagyományosan gyenge alkalmazkodási képességű vállalatai számára egy egységes piachoz igazodni mégis csak köny- nyebb, mint 12 tagország nemzeti piacaihoz). Ugyanakkor ma még nem számszerűsíthető új sokkhatások tömegével járó új kihívást jelent számunkra az értékesítési verseny kiéleződése Nyugat-Európában, a versenymechanizmusok hatókörének kiküszöbölése, a kereskedelemeltérítő, tőkeelszívó hatások felerősödése, a gyenge versenyképességű outsider országok és vállalatok várható kiszorulása a mindinkább egységes gazdasági-műszaki-adminisztrációs rendszert jelentő nyugat-európai piacról. E veszély korántsem hipotetikus, amint azt a kelet-nyugati kapcsolatok alakulása is tükrözi a nyolcvanas évek második felében. Még tanulságosabb az az összefüggés, hogy ez ideig az EK földrajzi kibővülése és mélységi tagozódása mindenekelőtt a gyengébb versenyképességű KGST-országok ipari exportját érintette hátrányosabban. Az EGB 1988—89. évi jelentése2 is megállapítja, hogy már 1980—86 között az EK-országok ipari exportjában a beszerzési források Kelet- Európából eltolódtak a dél-európai országok felé. Még hátrányosabban érinti távlatilag a közép- és kelet-európai országokat a nyugat-európai gazdasági dinamizmus térbeli átrendeződése. Ha a nyugat-európai gazdasági dinamika a Hamburg—Sevilla tengely mentén összpontosul a Duna- medence—Alpok—Adria övezet helyett, akkir tovább romlanak a középeurópai országok fejlődésének külső feltételei. A kihívás sajátos dimenzióját jelentheti a nyugat-európai védelmi és politikai egységtörekvések megjelenése, ami megnehezítheti a kapcsolatok javítását a kívülálló országokkal, s a gazdasági környezet egységesítésével párhuzamosan új választóvonalat húzhat a Jalta utáni elválasz8
