Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1990 (17. évfolyam)
1990 / 1. szám - Jordán Gyula: A kínai hadsereg és a reformfolyamat
valamint ösztönözni fogja az individualizmust. Az ügyet azonban 1977. decemberi beszédében Teng Hsziao-ping is felkarolta. Szorgalmazta, hogy lehetővé kell tenni a katonák számára a tanulást, és „segíteni kell őket, hogy elsajátítsanak több ismeretet az iparról, pénzügyekről, kereskedelemről, a politikatudományról és a jogról, a kultúráról és az oktatásról. .. Nem elegendő csak magának a hadseregnek a szükségleteit nézni, hanem azt is kell, hogy mit fognak majd követelni tisztjeinktől és katonáinktól, amikor visszatérnek a polgári munkához.”41 Az utóbbi években az ilyen irányú képzés szerves részévé vált a katonai életnek. A leszerelés előtti évben azok, akiknek van polgári szak- képzettségük, gyakorolhatják azt, a többieknek pedig kiképző központokban lehetővé teszik a legkülönbözőbb szakmák elsajátítását, a földművelés különböző ágazataitól a menedzseri ismeretekig, amiről vizsgák letétele után bizonyítványt kapnak. Már 1985-ben több mint 900 ezer katona vett részt tanfolyamokon, és közülük 550 ezer tette le a vizsgát, és szerzett bizonyítványt.42 Különösen a falusi területekre térnek vissza a leszerelt katonák jól hasznosítható ismeretekkel és szakképzettséggel, míg a városokban egy részük nem tud elhelyezkedni. Gyakran adnak hírt karrierekről, amelyeket a hadseregben elsajátított szakmák segítségével egyes katonák csináltak. A korábbi években a hadseregben elért karrier mércéje az volt, hogy párttaggá vált-e és előléptették-e a katonát, ma sokkal inkább azok érnek el nagyobb megbecsülést, akik kiemelkednek a szakmák elsajátításában. Ez a hangsúlyváltás aligha van kedvére a régi katonai erényeket szem előtt tartó katonai vezetőknek, ezért változatlanul aláhúzzák a katonai kiképzés prioritását. A hadseregnek a polgári élethez való fokozatos közeledése ellenére a civil-hadsereg viszony távolról sem felhőtlen. A katonák ama rendszeres panaszain túl, hogy az elmúlt években gyengült az ország védelme, a hadseregnek aggodalmakat okoz egyes helyi hatóságok és a társadalom magatartása. A hatóságok a területükön levő katonai egységeket sok millió jüan pénzügyi és egyéb hozzájárulásra kényszerítik a helyi költségvetéshez, ellenkező esetben nem adnának vizet és áramot a laktanyáknak, nem vennék fel a katonák gyerekeit az iskolákba, hozzátartozóik nem kapnának munkát stb. 1988 márciusában az Államtanácsnak országos körlevélben kellett megtiltani az ilyen „ésszerűtlen és illegális” követeléseket. A katonai létesítmények és felszerelések a bűnözők célpontjaivá váltak, sokat ellopnak, megrongálnak. Különösen súlyosnak ítélik a lőfegyverek eltulajdonítását.43 86
