Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1990 (17. évfolyam)
1990 / 1. szám - Kollár Nóra: Szociáldemokrácia: demokratikus szocializmus (Alkalmazás - modernizáció - tapasztalatok)
egyedül és nem is kizárólagos jelleggel gyakorolja. A szabályozás valóban nagyon fontos eleme a bérharc (szakszervezetek) és a szociális vívmányok megőrzéséért és kiterjesztéséért vívott küzdelemnek, annál is inkább, mert a konzervatív gazdaságpolitikai trend következtében közvetlenül és közvetve is kísérletek történnek visszaszorításukra, például úgy is, hogy a konzervatív kormányok gazdaságpolitikájukba egyre gyakrabban építenek be szociális elemeket, mintegy átvállalva a szocialista és a szociáldemokrata pártok szociális teendőit. A tervezés különböző szintjei is szabályozó hatást gyakorolnak a gazdaságra. Az is igaz viszont, amire Gonzales hívta fel a figyelmet, hogy a gazdasági növekedés önmagában — szociális attribútumai nélkül — nem szocialista, hanem csak a gazdasági növekedés biztosíthatja egy sikeres gazdaságpolitika alapját (lásd: Godesberg). A szocialista kormány azt teszi, amit ennek érdekében tennie kell, konzervatív gazdaságpolitikai koncepció alapján modernizálja az országot. Ez csak úgy lehetséges, ha Európába, az európai piac- gazdaságba integrálódik. Egy meghatározott gazdasági fejlettségi szint elérése után a gazdasági növekedés problematikus vonatkozásai kerülnek előtérbe, ezzel azonban a spanyol szocialistáknak legfeljebb a 90-es évek második felében vagy az évezred elején kell számolniuk. A Craxi-féle olaszországi modernizálási kísérletre ugyancsak a 80-as években került sor. A gazdasági problémák megoldása érdekében olyan jövedelempolitikával próbálkozott, amely inkább neoliberális, mint szociáldemokrata vonásokat tartalmazott. Szakított a kereszténydemokrata szubvenciós politikával, az államháztartás súlypontját a produktív gazdasági szektorokra helyezte át. Bevezette a régóta esedékes adóreformot. Megpróbálta csökkenteni azt a skálát, amelynek révén a munkavállalók számára az inflációt automatikusan kiegyenlítették (scala mobile). Az Olasz Szocialista Párt (PSI) a munka területén fennálló viszonyokat szociáldemokrata modell szerint, neokorporativ minta alapján óhajtotta megszervezni. Craxi szociálisan nem kiegyensúlyozott jövedelem- politikája koncepcionális problémákat is felvetett, s nemcsak a PSI, hanem az egész európai baloldal szempontjából is. Az európai baloldal a töretlen gazdasági növekedés évei alatt beérte azzal, hogy a gazdaság demokratizálásával és a redisztributív modalitásokkal törődjön. A gazdasági lehetőségek beszűkülésével és a jóléti állam ezzel összefüggő struktúrális problémáival kapcsolatban a baloldalnak nem volt koncepciója, s még a 80-as évek közepén sem születtek meg ,azok az elképzelések, hogy hogyan lehetne a restrikciós gazdasági feltételek között megtalálni a megfelelő lehetőségeket a társadalomnak a gazdasági adottságokhoz való igazításához. Ebből adódott a neokorpo- ratív jellegű program és a neoliberális gyakorlat közötti tarthatatlan hin60
