Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1990 (17. évfolyam)
1990 / 1. szám - Kollár Nóra: Szociáldemokrácia: demokratikus szocializmus (Alkalmazás - modernizáció - tapasztalatok)
szocialistákkal történt. A változások különösen akkor szembetűnőek, ha az 1980-as szocialista tervezetet összevetjük az 1985. októberi toulouse-i pártkongresszus eredményeivel. Az 1980-as tervezet szerint a Francia Szocialista Párt még szigorúan antikapitalista, rendszermeghaladó reformokat hirdető forradalmi párt. Dél-európai jellegű szocializmusképet rajzol fel, szemben az észak- és közép-európai szociáldemokratákkal, akiknek revizionizmusával szemben a francia szocialisták mindig baloldali alternatívaként határozták meg önmagukat. Az eltérés hangsúlyozása a PS részéről objektív helyzetet tükröz. Franciaországban ugyanis hiányoztak a struktúrális előfeltételek ahhoz, hogy az általuk ideálisnak tartott szociáldemokrácia jöjjön létre. Nem volt tömeges tagságuk az ipari munkásság körében, s nem volt szerves kapcsolat a párt és a szakszervezet között. A PS ennyiben talán inkább jobbra állt az SPD-től, a Labour Partytól vagy a svéd szociáldemokratáktól. Ilyen előzmények után zajlott le a toulousei pártkongresz- szus, amelyet „szociáldemokrata fordulatként” és a PS „Bad Godesberg- jeként” emlegetnek. Ettől kezdve a PS is magára vonatkoztatja a szociáldemokrata elnevezést, ami korábban megbélyegző volt.17 Bad Godesberg és Toulouse összehasonlításánál indokolt az óvatosság. Bad Godesberg 1959-ben az SPD számára a hatalomrakerülés nyitánya volt, a párt a legfontosabb kérdésekben kialakított álláspontját igazította a fennálló viszonyokhoz. Olyan hosszú távú elvi programot fogadott el, amely a bal- közép-orientációt erősítette, s célja az volt, hogy néppárttá, a munkavállalók pártjává alakuljon át. A PS toulouse-i kongresszusa nem programkongresszus volt, hanem az 1986-os választásokat készítette elő. A párt felmondta az FKP-val fennálló szövetséget és az 1972-es közös kormányprogramot, vagyis csendben rehabilitálta a reformista irányvonalat. Valójában Toulouse-zal befejeződött a francia „külön út”, a PS egy dél-európai jellegű ellenzéki pártból észak- vagy nyugat-európai jellegű „rendszerpárttá” vált, amely elfogadja a polgári-tőkés társadalom gazdasági és politikai alapjait, a profitorientált piaci rendet és a vállalatok autonómiáját. Ügy jelenik meg mint kompetens, teljesítményekre képes kormányzó párt. A PS mérsékelten szociáldemokrata jellegű politikai szervezetté alakult át. Modernizálási koncepcióját még erőteljesen a pótlólagos fejlesztési elképzelések formálják, vagyis a reindusztrializálás vagy a szuperiparosítás, még akkor is, ha a párttagok és a választók e koncepció vitájában tipikusan „posztmaterialista” értékorientációkat tanúsítanak. A PS előtt a szociáldemokrata dominanciájú modernizálási szakaszra való felkészülés jegyében komoly feladatok állnak, amelyek a párt perspektíváit is meghatározzák. Ki kell dolgoznia a megváltozott műkö58
