Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1990 (17. évfolyam)
1990 / 1. szám - Kollár Nóra: Szociáldemokrácia: demokratikus szocializmus (Alkalmazás - modernizáció - tapasztalatok)
ami együtt jár és igazolja is az új konzervatívok térhódítását. Tény, hogy Nyugat-Európában 1974-től többnyire liberális-konzervatív kormányok kerültek hatalomra. Kivételt képez Franciaország, ahol 1981—86 között az ötödik köztársaság időszakában Francois Mitterrand államelnöksége alatt váratlanul a szocialisták kerültek kormányra koalícióban a kommunistákkal. Lényegében arról volt szó, hogy a válságmenedzselés és a hozzákapcsolódó modernizálás más formáival is próbálkozni lehetett, amint ezt a reaganizmus vagy a thatcherizmus sikere bizonyítja. Bár a világgazdasági keretfeltételek nem voltak túl kedvezőek, mégis úgy tűnt, hogy lehetőség nyílik egy autentikus szocialista reformprogram megvalósítására, vagyis egy szociálisan és demokratikusan elviselhetőbb modernizációs politika (ipar-haladás-technológia) kivitelezésére, ami együtt jár a modern jog- és jóléti állam példamutató kiterjedésével. A szocialista modernizációs kísérlet eredményeinek megítélése eltérő. A francia szocialisták saját tevékenységüket pozitívan értékelték, főként azt emelték ki, hogy a gazdasági válság kívülről jött kényszereit és káros hatásait szociálisan jobban kiegyensúlyozták, mint más országokban.1-3 A francia szocialisták modernizálási kísérletének legvitatottabb kérdése az államosítások problémája, hiszen eltér a klasszikus megnyilvánu- lású empatikus antikapitalizmus ortodoxiájától, a baloldali keynesianiz- mus által inspirált újraelosztási program sarokköve lett. Ez a modernizálási kísérlet azonban nem érte el azt a célt, hogy az állami konszernek révén húzó-üzemeket teremtsen egy innovatív iparpolitika és a hiteléletben a megfelelő finanszírozási lehetőségek számára. Az államosítási politika a reformprogram egyik legköltségesebb területe volt, s olyan tendenciát alakított ki, amely az eladósodott állami nagyüzemek reprivatizá- lásához vezetett.14 Korlátozott sikerek születtek a szociálpolitika és a vállalati-üzemi alapszabályzat megreformálása terén. A Szocialista Párt 1981—1986 közötti modernizálási válságmenedzselő programjának mérlegét úgy vonhatjuk meg, hogy a „lehetséges politikáját” valósították meg oly módon, hogy az a többi reformista párt számára is tanúlságos, de ugyanakkor vitatható is. A szocialisták messzire mutató reformokba kezdtek, amelyek vezérmotívuma kezdetben az újraelosztás, azaz a gazdaság demokratizálása volt. A reformok megvalósítása az „üres államkassza” körülményei között kezdődött, s sikerükre a nemzetközi környezet (konzervatív) is hatást gyakorolt, ami a „reformizmus egy országban” esélyeit nyilvánvalóan nem növelte. Reformpolitikájuk ugyanakkor rövidtávú válságmenedzselést is jelentett. Ennek keretében beruházásigényes intézkedések születtek a váL lalatok érdekében, nem valósult meg viszont az alúlról felfelé haladó új56