Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1990 (17. évfolyam)
1990 / 1. szám - Kollár Nóra: Szociáldemokrácia: demokratikus szocializmus (Alkalmazás - modernizáció - tapasztalatok)
SPD néppárt jellegére utal. A megvalósíthatóság oldaláról nézve egy ilyen célkitűzés állandó gazdasági növekedést tételez fel, ami viszont a kapitalizmus válságmentes fejlődését feltételezi. Mivel a szociáldemokráciának nem kevés tapasztalata van a tőkés viszonyok ciklikusságáról és a kapitalizmus természetéről, az állandó gazdasági növekedést úgy kívánja biztosítani, hogy a gazdaságot próbálja tervszerűen hozzáigazítani az állandó struktúra-változásokhoz, amelyekben az állam nagy szerepet játszik. A keynesi recept — költségvetés, állami konjunktúrapolitika, állami megrendelések, adók, pénz- és hitelpolitika, szociálpolitika, árpolitika, közvetett szabályozás, verseny, szabadpiac — változatos eszköztárát a szociáldemokrácia és az SPD is hatékonyan alkalmazta mindaddig, amíg a szociáldemokrata modernizálási szakasz kedvező keretfeltételei, a kapitalizmus viszonylag válságmentes fejlődési szakasza tartott és állandó gazdasági növekedést eredményezett. A Bad Godesberg-i program figyelemreméltó megállapításokat tartalmaz a tulajdonviszonyok és a hatalom vonatkozásában. Ezek szorosan összefüggenek az SPD gazdaságpolitikai koncepciójával. A programban a magántulajdon korlátozásáról, de nem felszámolásáról van szó, ami úgy fogalmazódik meg, hogy a termelési eszközök magántulajdona igényt tarthat a védelemre és a segítségre, ha nem akadályozza az igazságos társadalmi rend felépítését. A teljesítményképes közép- és kisvállalatokat meg kell erősíteni, hogy helyt tudjanak állni a nagyvállalatokkal bekövetkező gazdasági összeütközésekben. A szabad gazdaságpolitika központi feladata a nagyipar hatalmának megfékezése. A közép- és kisvállalatok támogatásának politikai célja nyilvánvaló, az SPD bázisának szélesítése. Ami azonban ennél fontosabb: a párt tökéletesen tisztában van azzal, hogy a tőkés gazdaság alapvető fejlődéstendenciája a tőke koncentrációja és centralizációja, ami óriási gazdasági egységek kialakulásához vezetett nemzeti majd nemzetközi méretekben. A 80-as évek tőkés modernizálását döntően ezek valósították meg. Az SPD jól látja, hogy milyen veszélyeket rejt magában a gazdasági hatalom bárminemű koncentrációja. Nem egészen egyértelmű, hogy a versenyképes kis- és középvállalatok milyen esélyekkel tudnak helytállni a nagyvállalatokkal való gazdasági összeütközésekben. Támogatásuk azonban legalább két szempontból előremutató, mert 1.) az SPD felismerte, hogy ez a terület bizonyos fokig színhelye lehet a monopóliumok elleni gazdasági és politikai harcnak, ami a párt józan pragmatizmusára utal; 2.) azt is tudatosította, hogy a kis- és közép- vállalatok a kapitalista társadalmi-gazdasági rend megújulási képességének egyik fontos tartalékát képezik, hiszen ha közülük sok csődbe is megy a konkurrenciaharc során, állandóan újak is keletkeznek a társadalmi-gazdasági szükségleteknek részben megfelelően, s így nem kis sze52
