Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1990 (17. évfolyam)

1990 / 1. szám - Kollár Nóra: Szociáldemokrácia: demokratikus szocializmus (Alkalmazás - modernizáció - tapasztalatok)

kának igazolását célozták. Hasonló utat járt be előbb vagy utóbb az SZÍ pártjainak többsége is.

A szociáldemokrata pártok tevékenysége kezdettől fogva arra irányult, hogy a tőkés társadalmat meghaladva, lassú fokozatos átalakítására törekedve, reformokkal s nem forradalmi úton valósuljon meg a szocialista társadalom.

A hol erőteljesebb, hol kevésbé hangsúlyozottan a szocialista célt hirdetve, ezek a pártok a tőkés rendszerből objektíve kifelé gravitáltak. A második világháborút követő néhány év sajátos, átmenetinek bizonyuló viszonyai a szocialista perspektíva közeli megvalósíthatóságának illúzióját keltették.

Az 50-es évek realitásai az európai szociáldemokrata pártokat arra kényszerítették, hogy józanul elemezzék a szocializmust és saját perspektíváikat is. Az SPD például nem adta fel a szocialista célt, de a hannoveri akcióprogram (1946) radikalizmusát lényegesen tompítva10 kereste helyét a közben megerősödött tőkés gazdasági és politikai rendszer keretein belül, csökkentve a velevaló szembenállás mértékét.

Mivel az SPD és a többi nyugat-európai szociáldemokrata-szocialista párt is lényeges politikai erő kívánt maradni, meg kellett találniok azokat a csatlakozási pontokat, s meg kellett kötniök azokat a kompromisz- szumokat, amelyek révén lehetségessé vált számukra az együttműködés — természetesen konfliktusokkal is tarkítva — a többi politikai párttal és a mögöttük álló társadalmi erőkkel úgy, hogy közben ne fenyegessék a politikai rendszer stabilitását. Ez sajátos integrálódást jelentett a fennálló gazdasági és politikai rendszerbe, fokozódó részvételt annak intézményeiben.

Az SPD célja — hasonlóan az európai szociáldemokrata pártok többségéhez — távolabbra tekintve az volt, hogy kormánypártként (többségi pártként) részt kapjon a hatalomból (hatalomra kerüljön). Ez az integrálódás azonban nem jelentett passzív azonosulást a tőkés rendszerrel. Ellenkezőleg, nagyon világosan megfogalmazott célja a tőkés társadalom, gazdasági és intézményi rendszerének fokozatos reformok útján történő módosítása, átalakítása volt, párhuzamosan a tőkés viszonyok hol élesebb, hol kevésbé éles bírálatával.

Valójában ezek a pártok közeledtek a szociális piacgazdaság koncepciójához, amelyben az állami szabályozásnak és beavatkozásnak fontos szerepe van. Az SPD így — dortmundi akcióprogramjában (1952) — elfogadta a polgári demokrácia játékszabályait11 a fennálló társadalmi-gazdasági rendszerhez való alkalmazkodás álláspontjára helyezkedett, ugyan49