Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1990 (17. évfolyam)
1990 / 1. szám - Deák Péter: Jalta után? (A katonai tömbök válsága)
A Magyar Köztársaság és a semlegesség Az eddig megfogalmazottak általános nemzetközi szempontból realitásnak tekinthetők. Annak elismerése, mi több, hangsúlyozása mellett, hogy a Magyar Köztársaság számára a klasszikus semlegességhez szükséges belső és külső feltételek nem elérhetők, hogy egy ilyen állásfoglalás alaptalan és nemzetközileg nem kívánatos, valójában a quazi semlegesség, a katonai függetlenedés, az idegen csapatok fokozatos kivonása, a tömbállapotból való fokozatos kikerülés közeli realitás lehet, ezért ennek perspektíváját nem lehet előre nem látható távlatokba helyezni. Éppen ellenkezőleg, a Magyar Köztársaság sajátos helyzete, külpolitikai tekintélye, kezdeményezési lehetőségei előírják, hogy biztonságpolitikánk és nemzetközi törekvéseink középpontjába kerüljenek a katonai tömbök feloszlatásának gyakorlati és bennünket kedvezően érintő kérdései. Nem az irreális hagyományos semlegesség lehetséges formáiról kell vitázni, hanem a tömblazulási folyamattal egybeeső függetlenedési lehetőségek útját kell keresni. Ez nemzeti és nemzetközi érdek egyaránt. Hazánk politikai kezdeményezéseit ilyen irányban célszerű kibontakoztatni, belső biztonsági tevékenységünkben, honvédelmi politikánk formálásában és a szükséges haderőreformban is ebbe az irányba kell haladni, a magyar nemzetbiztonság intézményeit, közöttük a hadsereget egyre inkább a tömbön kívüliség körülményeihez is alkalmassá kell tenni. Meg kell értenünk, a semlegességi hangsúlyok éppen az előző úttól vonják el az energiát és az ehhez szükséges szimpátiát. A magyar semlegesség anakronizmus, nincs olyan nagyhatalmi érdek, amelynek alapján bárki is vállalja a garanciákat, szomszédaink egy részének nem érdeke hazánk egyedi semlegessége, mások a szövetség otthagyása miatt neheztelnének. A semlegesség hitelességének biztosításához az erőforrások töredéke sem áll rendelkezésre. Külső garanciákat pedig csak olyan ország kaphat, amely a semlegességben vállalt kötelezettségek betartásához szükséges minimális potenciállal rendelkezik. A másik út, a tömbök feloszlatása érdekében tett nemzeti törekvések pedig csak tömbön belül lehetnek eredményesek és hatékonyak. A semlegesség a kollektív európai biztonságért folyó nemzetközi erőfeszítésekben a perifériára, a szerepnélküliség és jellegtelenség státuszába sodorná hazánkat. Végül szólnunk kell egy gyakorta elhangzó kérdésről, hogy vajon mi garantálja egy ország, konkrétan a Magyar Köztársaság biztonságát egy szövetségen belüli másik ország esetleges agressziójával szemben? Nem jelenti-e az ilyen lehetőség azt, hogy a Varsói Szerződésre, az egyes or41
