Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1990 (17. évfolyam)

1990 / 1. szám - Deák Péter: Jalta után? (A katonai tömbök válsága)

ugyanis az arzenálok megvannak, addig a szemben álló fél a „legrosszabb eset”-re is felkészül, az arzenálok csökkentéséhez viszont bizalmon alapuló kezdeményezés, koegzisztencia szükséges. Mindez — elvileg — a tömblogika folyamatos térvesztéséhez vezethet. Ezért a gyakorlatban szükséges a leszerelés és a bizalomépítés folyamatának és minden lépésének összekapcsolása. A bizalomépítő megállapodások a tömbök közeledésének kétségtelen jelei, mércéi és az esetek többségében a leszerelési megállapodások okai, vagy okozatai.

Mindebből következik a leszerelés, bizalomépítés és doktrínaváltás sajátos sorrendje és belső dialektikája. Az első leszerelési lépések ugyanis csakis a katonai logikát többé-kevésbé kizáró politikai lépések lehetnek. A katonai szempontok középpontba állítása nehezíti a leszerelési folyamat megindulását, első szakaszának kezdetét. Ez nem azért van így, mert a katonai gondolkodás általában — sajátosan — konzervatív (az kell legyen), kötődik a „worst case” elvhez, vagy mert egzisztenciális tényezők játszanak közre. A fő oka, hogy egy aszimmetrikus helyzetben technikailag lehetetlen a pontos összemérhetőségek alapján történő katonai megegyezés.

A politikai döntés a haderő- és fegyverzetcsökkentésről, legalábbis annak első, jelentős limitjéről akkor hatékony, ha az hiteles, ha a közvélemény és a költségvetés számára jelentős, ha annak radikalizmusa nem idézi elő a katonai lobbyk szemben- és ellenállását.

Az első, a politikai döntésen alapuló leszerelési lépések megváltoztatják a fegyverzet volumene mellett a struktúrát, a belső arányokat, a haderő arculatát. A mennyiségben bekövetkező változásoknak ugyanis minden rendszerben minőségi és strukturális következményei vannak. Ezért a katonai vezetést doktrinálás váltásra kényszeríti az új hardware, mert ez új software-t követel. Ennek a doktrinálás folyamatnak, váltásnak a termékeként jelenhetnek meg a leszerelés ajánlatos következő lépései, amelyekben a katonai logika és szakszerűség dominanciája érvényesül.

Valójában tehát a tömbök feloszlásának folyamata már megkezdődött, a katonai szövetségek fenntartása egyre inkább konzervatív politikai felfogássá válik. A NATO konzekvensen hangsúlyozza ugyan létének hosszú távú szükségességét, holott azt — nem bevallottan az Egyesült Államoknak Európához való kötődésén kívül — csupán a saját léte miatt fennálló VSZ indokolja. A feloszlatás közeli perspektívában való deklarálása viszont a keleti oldalon csupán arra való hivatkozással odázódhat el, hogy a NATO létezik. így mindkét szövetség csak a másik meglétére — és nem annak fenyegető voltára — hivatkozva konstatálja a megosztott Európa legitimitását.

Ilyen az európai tömbhelyzet jelenleg. Es ebben a periódusban a

36