Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1990 (17. évfolyam)

1990 / 1. szám - Deák Péter: Jalta után? (A katonai tömbök válsága)

Felszámolhatók-e a katonai tömbök?

Mindezek ellenére a közvéleményben az egyes politikai tényezők részéről a jelen időszakban természetesként vetődik fel a semlegesség, mint a tömbön kívüli létezés ideája. Miután azonban ezt a kérdést még mindig valamelyest tabuként kezelik, a politika a semlegességet összekapcsolja a tömbök — tőlük függetlennek tartott — feloszlatásának misztikus távolba helyezésével. Pedig a tömbfeloszlatást indokolatlan ilyen távolba helyezni és köntörfalazni, és a körülményekre hárítani egy ország külpolitikai és katonai viszonyának akár a közeljövőben formálódó alakítását. Meggyőződésem, hogy a szabványnyilatkozat sztereotip mondata: „számunkra a semlegesség nemzeti cél, de az csak hosszabb távon, a tömbök egyidejű felosztása után lesz lehetséges” nélkülöz minden speciális és részletes elemzést és nemcsak elméleti, hanem reálpolitikai prognózist is.

A katonai tömbök egyidejű feloszlatását ugyanis nem lehet aktuális, vagy megérlelt időponthoz, vagy időszakhoz kötni. Nem az a lényege, hogy két fővárosban vagy akár egy semleges városban, hirtelen összeül a két blokk vezetőszerve (a NATO-tanács és a VSZ PTT) és kimondják szervezeteik egyidejű feloszlatását, az integrált katonai szervezetek dezin- tegratív állapotba helyezését, elégetik a fejlesztési és hadműveleti terveket, lebontják a távbeszélő összeköttetések teljes hálózatát stb. Nem. Mindezek előtt és után ugyanis még sok mindennek kell történnie. A tömbökön alapuló biztonsági rend békés átalakulása evolúciós folyamatának eredményei szakaszosan és nem egyszerre valósíthatók meg. Ez a folyamat különböző feltételek megszűnésével, mások kialakulásával jár együtt és nem a tömeges semlegesség kinyilvánításához, hanem a történelmi logika és saját reményeink szerint egy kollektív és kölcsönös biztonsági rendszer létrejöttéhez vezet el.

Megítélésem szerint a tömbök felszámolásának a folyamata már elkezdődött. A kelet-európai mozgások ebben a tekintetben gyorsító tényezőt és minőségileg új szakaszt jelentenek csupán.

Ennek egyik legsarkosabb pontja: a német kérdés. A két tömb közötti viszony „legérzékenyebb” területe — különösen ma — a német— német érintkezési vonal. Két német állam áll egymással szemben, amelyekben a népesség egyértelműen törekszik az egyesülés megvalósítására. Ez természetes tendencia és a nemzetiségi kérdés napjainkban kiélezetten jelentkező légkörében nehezen lehet ezzel szemben ellenérveket felsorakoztatni. Mégis, éppen e határ mentén a legtöményebb a katonai koncentráció. Itt állnak egymással szemben a legerősebb többnemzetiségű katonai csoportosítások. A német közeledés a tömbkorlátokat feszíti, hiszen valamiféle jelentősebb konföderáció is csak koalíciókon kí34