Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1990 (17. évfolyam)
1990 / 2. szám - Mezei Géza: Szocializmus egy fél országban
pozícióját. Ekkor „leplezték le” ugyanis a „Schirdewan—Wollweber pártellenes frakciót”, amely az NDK „messzemenő demokratizálását akarta elérni”, s ezáltal „a XX. kongresszus eredményeit opportunista módon értelmezte”.34 Az NDK-identitás kialakulásához, a félállam „bástya” funkciójának erősítéséhez mértékadóan járult hozzá a berlini „antifasiszta védőfal” megszületése. Ezért érdemes talán felidézni e különös építmény létrejöttének körülményeit. Miután — a halvaszületett kelet-német sztálintala- nítást követően — Ulbricht pozíciója ismét kikezdhetetlenné vált, 1958 júliusában a NSZEP V. kongresszusán meghirdették a „szocializmus felépítésének befejezését”. Ettől nem teljesen függetlenül, „Berlin helyzetének normalizálása”, a „nyugat-berlini NDK ellenes aknamunka felszámolása”, az elkövetkező időszakban az NDK vezetésének hangsúlyos törekvésévé vált. Ugyanis az „NDK húsába vert ék”-nek tekintett Nyu- gat-Beriin a Nyugatra távozó kelet-németek legkézenfekvőbb célpontja lett. A berlini gyorsvasút' 20 pfenningért mindenki számára biztosította a kockázatmentes menekülést, amelyet 1961-ig a másik Németországot választó 2,7 millió NDK állampolgár mintegy fele vett igénybe.35 A berlini kérdés megoldásában az NDK mindenekelőtt a szovjet diplomácia segítségére számított. A nyugati világot megrázó „szputnyik- sokk” árnyékában, 1958 novemberében Nyikita Hruscsov felszólította a nyugati hatalmakat, hogy Nyugat-Berlint hat hónapon belül változtassák „demlilitarizált szabad várossá”. A Berlin-probléma a szovjet—amerikai viszony egyik sarkalatos kérdésévé vált. Hiába találkozott azonban egymással 1961. június 3-án Bécsben John Kennedy és Nyikita Hruscsov, találkozójuk eredménytelen maradt. Az mindenesetre világossá vált: az amerikai kormány ragaszkodik a nyugati hatalmak berlini jelenlétéhez és a Berlinhez vezető utak biztosításához.36 A berlini helyzet „rendezése” a NSZEP vezetése számára azért is vált mind sürgetőbbé, mert a menekültek száma az ötvenes évek végétől újból magasba szökött. Mivel elsősorban a fiatalok, illetve a magasan kvalifikált munkaerő választotta a német kérdés ilyesfajta egyéni megoldását, ezért a fenyegető méretű kiáramlás hatalmas vérveszteséget okozott az NDK-nak. A Berlin státuszával kapcsolatos nemzetközi bizonytalanságon túl ennek ez exodusnak főként belpolitikai okai voltak. 1960 elején az országban addig ismeretlen méretű kollektivizálási kampány kezdődött „a mezőgazdasági termelési viszonyok forradalmi átalakítására”. A később „szocialista tavaszként” emlegetett időszak jelentős társadalmi feszültségekkel, konflitusokkal járt; ezzel párhuzamosan egyre kritikusabb helyzetet teremtett a „.berlini nyitott határ” problémája. 1960 133
