Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1990 (17. évfolyam)
1990 / 2. szám - Mezei Géza: Szocializmus egy fél országban
zető erejét a Szovjetunió képviselte. Valójában egész Németország keleti integrációjáról volt szó, legalábbis a szándékok szintjén. A nyugatnémet különállam megszületését azonban már nem lehetett megakadályozni. 1949. szeptember 7-én először ült össze a Bundestag, s szeptember 15-én Konrad Adenauert, igaz csupán egyetlen szavazattöbbséggel, kancellárrá választották. A kancellárválasztás valószínűleg a szovjet vezetés számára is vízválasztó lehetett: szeptember 16-án a NSZEP küldöttsége (Pieck, Ulbricht, Grotewohl és a párt teoretikusa, F. Oelssner) Moszkvába utazott, ahol „megvitatták az SZK/b/P képviselőivel a nyugatnémet imperialista állam létrejötte következtében kialakult helyzetet, és megtervezték az NDK megalakulásához szükséges közös lépéseket”.41 Ezt követően október 4-én a NSZEP vezetősége W. Pieck referátuma után egyhangúlag elfogadta azt a „sürgető javaslatot”, hogy „tárgyalásokat kezdjenek a többi demokratikus párt és tömegszervezet képviselőivel a Német Demokratikus Köztársaság ideiglenes kormányának létrehozásáról”. Ez a javaslat első megközelítésben még mindig csak egy össznémet rendezési variánsnak tűnt, de Pieck a szűkebb nyilvánosság előtt hozzátette, hogy „nem egész Németország, hanem az NDK kormányát értjük ez alatt”. Pieck szerint „a pártvezetés hosszú ideig habozott, hogy előáll- jon az NDK kormányalakítási javaslatával. . . most azonban a helyzet olyan komolyra fordult, hogy ez a lépés többé nem kerülhető el”.15 A Népi Tanács elnökségéből és a pártok képviselőiből álló 50 fős testület október 5-én enyhangúlag úgy határozott: „felszólítja a Népi Tanácsot, hogy alakuljon át az NDK Ideiglenes Népi Kamarájává, s nevezze ki az NDK alkotmányos kormányát”. Nem ismeretes, hogyan született meg végül az egyhangú döntés, de az államalapítás mértékadó NDK történészkrónikása (is) megemlíti, hogy a CDU és az LDP képviselői az ülésen kétségbe vonták a Népi Tanács legitimitását, szovjet erőszakot emlegettek, s mindenekelőtt a választások több mint egy évvel történő elhalasztását kifogásolták.16 Október 7-én gyűlt össze a Német Gazdasági Bizottság épületében a Népi Tanács 330 képviselője, ahol W. Pieck javaslatára egyhangúlag jóváhagyták, hogy a Népi Tanács az NDK Ideiglenes Népi Kamarájává alakuljon át. Létrejött tehát a Német Demokratikus Köztársaság. Október 10-én a SMAD egyetértését fejezte ki az államalapítással, s közigazgatási feladatait az NDK kormányára ruházva át, Szovjet Ellenőrző Bizottsággá (SKK) alakult, amely V. I. Csujkov hadseregtábornok vezetésével a jövőben a „potsdami megállapodások betartásának” ellenőrzésére korlátozta ténykedését. Otto Grotewohl 1949. október 12-i nyilatkozatában nemcsak arra tett ígéretet, hogy kormánya a „béke és demokrácia útján” halad, s mindent 126
