Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1990 (17. évfolyam)
1990 / 2. szám - Mezei Géza: Szocializmus egy fél országban
ségesek homlokegyenest ellenkező módon értelmezték. Különösen azután, hogy a Szovjetunió megszállási övezetében — német pártpolitikusok segítségével, de saját elképzelései szerint —- nagy lendülettel fogott hozzá az „antifasiszta-demokratikus forradalom” kibontakoztatásához.2 Ennek legfőbb alapelvét Sztálin bizalmi embere, Walter Ulbricht 1945 májusában, a Moszkvából hazainduló német kommunisták előtt így összegezte: „Demokratikusnak kell látszania, de mindent a kezünkben kell tartanunk.3” A száműzetésből visszatért kommunista párt 1945. június 11-i alapító nyilatkozatában megfogalmazott népfrontos taktika egyébként teljesen megegyezett azzal a programmal, amelyet a Moszkvából hazatérő többi kelet-közép-európai emigráns kommunista csoport kapott útravalóul. Az NKP (KPD) alapító nyilatkozata felszólított ugyan a „Hitler-rezsim maradványainak likvidálására”, a német kommunisták azonban korántsem szocialista átalakulást értettek ezalatt, hanem .,az 1848-as polgári demokratikus forradalom beteljesítését”. Nyilatkozatában az NKP nemcsak azt nyilvánította ki, hogy „hiba lenne a szovjet rendszert Németországra erőltetni”, hanem síkra szállt egy „parlamentáris-demokratikus köztársaság” megteremtéséért, és a „magántulajdonon alapuló vállalkozói magánkezdeményezés és szabad kereskedelem mindenféle korlátozástól mentes kibontakoztatásáért”4 is — bizonyos megdöbbentést és ideológiai zűrzavart okozva ezzel a párttagság soraiban. 1945. június 15-én jelentette be újjáalakulását az SPD, Németország Szociáldemokrata Pártja (NSZP). A június 17-i pártkonferencián G. Dah- rendorfot, M. Fechnert és E. Gniffkét választották a párt vezetőségének tagjaivá, Otto Grotewohl lett az NSZP elnöke, amely sokkal inkább marxista volt, mint az 1933 előtti párt, sőt „az államban demokráciát, a gazdaságban és a társadalomban szocializmust” követelő programja a kommunistákénál „baloldalibbnak” tűnt. 1945 őszén az NKP vezetői egyre inkább rivális pártként tekintettek az új szociáldemokrata pártra, amely veszélyezteti a kommunisták kulcs- pozícióját az antifasiszta- demokratikus blokkon belül. Az NKP egyesülési törekvéseit még csak fokozta, amikor 1945 novemberében ismeretessé váltak az osztrák és a magyar választások eredményei, amelyek az optimista várakozásokkal ellentétben kiábrándító eredményeket hoztak a kommunista pártok számára. Ezért a szovjet övezetben még a Párizsban 1946 április végén kezdődő újabb külügyminiszteri konferencia előtt megtartották a két munkáspárt egyesülési kongresszusát, amelyen Wilhelm Pieck és Otto Grotewohl „történelmi kézfogásával” megszületett a Német Szocialista Egységpárt (SED). Az új pártban a vezető pozíciókat egyenlő arányban osztották el a két párt tisztségviselői között, ám egyes szociál122
