Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1990 (17. évfolyam)
1990 / 2. szám - Fülöp Mihály: Románia politikája 1944 augusztusától 1989 decemberéig
megakadályozta a főváros stratégiai pontjainak megszerzésére irányuló, már a hetvenes évek közepe óta létező Securitate-terv végrehajtását. A Nemzetmentő Front ideiglenes tanácsa december 22-én éjfél körül meghirdette programját. Az RKP vezető szerepének feladására, a többpártrendszer elismerésére, 1990 áprilisában szabad választások megrendezésére, a szabadságjogok helyreállítására, a nemzetgazdaság újjáépítésére, a mezőgazdaságban a magángazdaság szerepének elismerésére, a művelődésben és kultúrában a „hazugság”, „hamisítás” felszámolására, a nemzetiségek egyenjogúságának bejelentésére épülő politika új nemzeti konszenzusteremtés igényével lépett fel. A tanácsban a „reformkommunistáké” a döntő szerep, de jelentős szerepük van a hadsereg vezetőinek is, és tagjai között vannak a régóta ellenálló költők és írók, valamint Doina Cornea asszony és a magyar kisebbség szellemi és politikai vezetői, Domokos Géza és Tőkés László is. A hadsereg a Ceausescu házaspár elítélésével és kivégzésével, a Securitate katonai irányítás alá helyezésével külön hatalmi tényezőként jelentkezik, amelyen belül egyébként tovább folynak a belső viták. A régi rendszer hívei — ahol tudják — megpróbálják átmenteni magukat, az államapparátus lényegében érintetlen maradt. A Ceausescunak tapsoló milliók, a rendszer hálójába került uralkodó elit azt bizonyítják, hogy a „sárkányfej” levágásával, vagyis az elnöki házaspár kivégzésével az egyedüli és kizárólagos felelősöket megbüntették, mindenki más csak az ő áldozatuk volt, kénytelenek voltak végrehajtani az ő parancsaikat. Előbb-utóbb azonban elkerülhetetlen a szembenézés a rettenetes közelmúlttal. Ha ez nem következik be, a Causescu-zsarnokságot nem demokrácia, hanem egy újabb tekintélyuralmi rendszer válthatja fel. 120
