Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1990 (17. évfolyam)
1990 / 2. szám - Fülöp Mihály: Románia politikája 1944 augusztusától 1989 decemberéig
Szovjetunióhoz. 1948 februárjában kölcsönös segítségnyújtási, barátsági és együttműködési szerződést kötöttek, amelyet, a többi népi demokráciával (köztük Magyarországgal) aláírt kétoldalú szövetségi szerződés követett. Az 1947-ben Jugoszláviával létesített szerződést 1948 júniusa után felbontották. Gheorghiu-Dej szakított, a „Júdás Ti tó vak’, sőt a Tájékoztató Iroda székhelye is Bukarest lett. Az 1945. májusi román—szovjet gazdasági együttműködési szerződést (ezen alapultak az 1954—1956-ig a román gazdasági életet uraló szovjet—román vegyes vgállalatok), 1949-ben a KGST- hez, 1955-ben a Varsói Szerződés Szervezetéhez való csatlakozás követte. Az „olvadás” és az SZKP XX. konrcsszusának hatása Romániában (1953—1958) Sztálin halála után Gheorghiu-Dej politikai pozícióját belülről többé nem fenyegette veszély — a változások kívülről, a Szovjetunióból indultak el. 1954. április 16-án Gheorghiu-Dej kivégeztette L. Patrascanut. A szovjetunióbeli „új vonal” hatására Gheorghiu-Dej 1954 márciusában megvált elsőtitkári tisztétől (Gheorghe Apostol vette át a helyét), igaz, csak 1955 októberéig, az RMP kongresszusáig, amikor N. Sz Hruscsov buka- i’esti látogatását követően újra ő lett az elsőtitkár, miniszterelnökké pedig a „hazai” kommunista Chivu Stoicát választották. Az SZKP XX. kongresszusáról a román küldöttség megosztottan tért haza: míg Gheorghiu-Dej a „régi vonal” minden hibájáért a felelősséget a Pauker—Luca csoportra igyekezett hárítani, addig Miron Constantinescu (1954-től művelődési miniszter, PB tag) valódi reformokat, a párt- és társadalmi élet demokratizálását szorgalmazta. A magyar és a lengyel eseményeket (1956. október—november) a román pártvezetés halálos veszélyként értékelte. Gheorghiu-Dej egyik beszédében kifejtette: „a legreakciósabb erők reményei... a szocialista tábor szétbomlasztására kudarcot vallottak. A szocialista tábor országainak egysége és baráti kapcsolatai a Szovjetunióval. . . lehetővé tették, hogy szembeszáll] anak egy reakciós, fasiszta magyar állam létrehozásával, amelynek soviniszta és revizionista tendenciái mindegyik szomszédja ellen irányultak volna, beleértve Jugoszláviát is.” A román vezetés tehát saját rendszerének létéért aggódott, amelyet alapjaiban rendíthetett volna meg a magyarországi események átterjedése, a sztálini kommunizmus elleni népfelkelés. Fellobbant az a régi román politikai félelem is, hogy a belső rend felbomlásával, a nemzetközi körülmények megváltozásával felvetődik Románia területi integritásának, vagyis Erdély hova tartozásának kérdése is. A román vezetés ezért határozottan támogatta a szovjet 108
