Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1990 (17. évfolyam)
1990 / 2. szám - Fülöp Mihály: Románia politikája 1944 augusztusától 1989 decemberéig
kévé C. I. Parhont választották, a kormányt átszervezték. 1948. július 11-én 1060 ipari, -bánya és kereskedelmi vállalatot államosítottak; ezt novemberben követték az egészségügyi intézmények, a mozik, színházak, 1949 áprilisában a gyógyszertárak, vegyi üzemek, laboratóriumok, 1950-ben pedig a lakóházak. 1948-tól éves, 1951-től ötéves terveket készített a Tervhivatal. 1949-ben megkezdődött a mezőgazdaság szövetkezetesítése. 1949—1953 között 80 ezer parasztot tartóztattak le a hatóságok, a megtermelt áru 20—60 %-ára kiterjedő begyűjtés megtagadása miatt. 1948—1949-ben a szovjet modellt másoló román vezetés osztályharcos jellegű tisztogatásokat indított el a pártban is: 192 ezer tagot zártak ki 1950 tavaszáig, 66 ezer tisztviselőt pedig fizikai munkára irányítottak át. A „régi Románia” képviselői a máramarosszigeti munkatáborba kerültek, s ezt csak kevesen élték túl. 1948-ban létrehozták az állambiztonsági szolgálatot, amelynek élére P. Bodnarenko és A. Nikolski került. Az „osztályharc éleződésének” sztálini elvét alkalmazva sokan kerültek a Duna—Feket-tenger csatorna építéséhez, vagy a Pitesti „átnevelő” börtönbe. 1948—1953 között — a kitelepítetteket, valamint a Szovjetunióba került svábokat, szászokat beleértve — mintegy félmillió embert érintett a megtorlás. A pártvezetést belső ellentétek osztották meg. A Patrascanu „nacionalista—soviniszta politikája” ellen összefogó Gheorghiu-Dej és A. Pauker között a változó nemzetközi viszonyoknak megfelelően hullámzott a küzdelem. A koreai háború, Sztálin betegsége idején Pauker-Luca befolyása meggyengült. 1952 elején fordult a kocka, Gheorghiu-Dej kényszerült visszavonulásra, míg májusban sikerült diadalmaskodnia A. Pauker, T. Georgescu és V. Luca fölött. Az 1952. május 26—27-i RMP KB ülésen megfosztották őket tisztségüktől. Luca 1960-ban magánzárkában halt meg, A. Pauker egy állami könyvkiadó lektora lett, T. Georgescut röviddel halála előtt 1968-ban N. Ceausescu rehabilitálta. A fordulat betetőzéseként 1952 júniusában Gheorghiu-Dej az első titkárság mellé a miniszterelnöki pozíciót is megszerezte, az új KB-titkárok közé ekkor került N. Ceausescu, a hadsereg addigi politikai főcsoportfőnöke és A. Draghici, aki 1965-ig megőrizte belügyminiszterségét, s csak 1968-ban zárták ki a pártból a Patrascanu-ügy miatt. A pártvezetésben a „hazai” kommunisták jutottak többségbe; P. Borila, L. Rautu, I. Chisinevski, az ún. besszaráb-csoport 1952—1957 között viszont még jelentős szerepet játszott a hatalmi harcokban. Gheorghiu-Dej később 1956-ban, majd 1961-ben a változásokat úgy tüntette fel, hogy még Sztálin 1953. március 5-i halála előtt kezdett hozzá a „desztalinizáláshoz” és helyreállította a „lenini normákat”, elkerülve ezzel a múlttal való önkritikus szembenézés fájdalmait. 1948—1953 között a román külpolitika teljes mértékben igazodott a 107
